A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
228 A Balaton hidrografiája. A Déli-Vasút-Társaság ezután elkészíttette a szabályozás terveit egészen Juthig, a Sióberki Társaság pedig Juthtól Ozoráig. Ezt az utóbbi tervet BOTKA főmérnök készítette. A tervek bemutatása után a Déli-Vasút-Társaság elvállalta a Balatonanyavíz-Társulattal együtt Kilitiig a felső szakasz szabályozását és fenntartását, a somogyi Balaton-anyavíz-Társulat Kilititől Juthig, a Sióberki Társaság pedig a többit. A kiiitii és mezőkomáromi malmokat már előbb beváltották, az ozorai malomnak még megmaradt fél esésmagasságát ESZTERHÁZY PÁI. berezeg önként feladta s igy a malmok eltűntek a Sióról. 1862 augusztus 30.-án Balatonfüreden tartották meg a részletes tervek megvitatását, a pénzbeli hozzájárulások mértékének megállapítását. Az elv az volt, hogy a Balaton vízszínét a siófoki mércze 0 pontjára leszállítsák s ezen állandóan meg is tartsák. Az akkori száraz időben erre a legszebb kilátások nyíltak. Ez az alapelv később azonban tökéletesen illuzóriusnak bizonyult s ebből származott az a temérdek harcz és háború, ami a következő időket betöltötte. Nehézséget okozott az, hogy a nagyobb vízeresztésnek megfelelően a Sárvízi Társulat (ma Nádor-csatorna-Társulat) a Sió-Kapos medrét Simontornyától lefelé egészen a Dunáig kénytelen volt kibővíteni s ez sok pénzbe került. Ehhez a munkához a somogyi Balaton-anyavíz-Társulat 40,000, a Sióberki 10,000 forinttal járult hozzá. Ennek a befektetésnek az a haszna is meglett volna, hogy a Sió és Sárvíz így a Dunától a Balatonig hajózható lett volna. A munkálatokat azonnal megkezdték CONGREDI és CATHRY vállalkozókkal s már 1863 október végén ünnepélyesen megnyitották az új Sió-nyílást. A következő télen már csak kőburkolatokat és czölöpözéseket készítettek. A csatornában egyelőre nem tudtak egyenletes esést létrehozni, mert az igen nagy költségbe került volna, hanem amennyire lehetett, ezt megközelítették. Ezzel a csatornában másodperczenkint 2 2'7 láb sebességet értek el s ezt elégségesnek tartották, mert a csatorna partjainak laza anyaga nagyobb sebességet úgy sem bírt volna ki. így a csatorna bősége normális, 4 láb mélységű vízálláskor, 144 négyszögláb s vízemésztőképessége másodperczenkint mintegy 300 köbláb (9*48 m 3/sec.) volt. Nem tudták akkor még, hogy ez elegendő-e a tó vízállásának állandó leszállítására, vagy nem ? Siófok és Juth közt egyenletessé tették az esést s ez meglehetős nagy földmunkát igényelt. Alább ez egyelőre lehetetlen volt s az Ozora alatt mutatkozó nagy esést a hajózás elősegítése végett kamarazsilippel tervezték majd idővel megkerülni. 1861-ben 320'4 láb magasan volt a víz a tóban az Adria fölött. 1862 őszén ez a vízállás 318'15 lábra szállott alá. Elhatározták, hogy ezentúl ez a vízállás legyen a megengedett legmagasabb és három lábbal alacsonyabb 315'15 láb magasságú legyen a normális 0 pont. így állították fel Siófokon a mérczét s annak nulla pontja az ő számításuk szerint tehát 315'15 láb magasan volt az Adria fölött. Ennek a 99'61 m magasságú 0 pontnak a magassága tulajdonképen 104'075 m az Adria fölött, későbbi mérések szerint. A csatornában folyó víz normális mélységét 4 lábban állapították meg. Hogy a csatorna nyílását a tó hullámverése el ne homokolja, két, kőhányásból készült, szépen burkolt mólót építettek, egészen a 9 láb mély vízig, mert tapasztalatikig ilyen mély vízben a hullámok már nem mozgatják a fenék homokját. A móló koronája 2 láb magasan volt a megengedett, legmagasabb vízszín fölött. A mólók belső oldalai lV 3 lábas, a külső oldalak 3 lábas (1:3) lejtővel készültek s a kis víz
