A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
229 színéig szádfalakkal biztosíttattak belső oldalukon A két móló közti csatorna 1732 láb (= 547 m) hosszú volt, a keleti mólót mintegy 120 lábbal hosszabbra építették, mert különösen erről az oldalról vártak homokolást. A csatornában 580 láb (= 183 m) hosszú és 240 láb (= 76 m) széles kikötő medencze is épült, szádfalakkal bélelve, hogy a hajók megfordulhassanak benne kényelmesen. A kikötőhelyről szép utat építettek a vasútállomáshoz és a faluba. A kikötő alatt megy át még ma is a sokszoros rácsozású vasúti híd, ez alatt pedig az újabb szerkezetű közúti híd. Ez alatt volt, körülbelül azon a helyen, ahol hajdan a malom állott, az első zsilip 1 Egyszerű faszerkezetű, hétnyílású zsilip volt ez, minden nyíláson kettős, egy felső és egy alsó táblából álló, lánczon mozgatható rekesztő tábla volt. 1 A zsilipnek az volt a czélja, hogy vele a csatornában a 4 láb mély vizet mindaddig fenntartsák, ameddig csak lehetett, azután meg a csatorna javító munkálatainak idején a vizet teljesen vissza tudják tartani. Gondoskodtak még arról is, hogy a tó vízszínének leszállítása után a szél hatása alá kerülő tófenékről homokbuczkák ne induljanak el s el ne homokosítsák az építményeket. Az akkori alacsony vízállás erre mintegy feljogosította a szabályozókat. Be is ültették fűzfavesszőkkel és nyirfadugványokkal az egész, szárazra került partszegélyt! A következő, 1864. és 65. években még mindenféle apróbb javításokkal tökéletesítették a munkát, a csatorna partszakadásait kiigazították stb. Az egész munka mintegy 286,000 forintba került. 1863-ban megint sűlyedt a víz mintegy 1*35 lábbal (0'43 m). Észrevették már akkor is, hogy ezt az apadást a párolgás okozta, mert hisz a víz az elmúlt év legnagyobb részében el volt zárva. Az utána következő télen 4*5—5 láb mélységű, nyáron pedig 3*3 láb mélységű vizet folyattak s ennek tulajdonították, hogy „a nedves tél ellenére" is a víz ismét 1—2 lábbal apadt. Az 1865. évi rendkívül havas tél és hóolvadás után a víz 1*65 lábbal emelkedett, míg végre októberben legalacsonyabb állásába, 315*1 lábra jutott, tehát éppen a megállapított 0 vízre. Most helyreállt az egyensúly, a zsilipet teljesen ki lehetett nyitni s így folyt állandóan 4 méter mély víz le a csatornán! Milyen büszkék és milyen nyugodtak voltak a tervezők! A szabályozást teljesen sikerültnek tartották s a Balatonról úgy beszéltek, mint elintézett dologról. Azt hitték teljesen a hatalmukban van 1 1866-ban azonban egy kis meglepetés érte az intézőket. A víz a megállapított 0 vízszín alá sűlyedt 45 centiméterrel 1 Nagy bajok lettek ebből! A halak kezdtek kipusztulni, mert a partszegélyre, nádasokba, bozótokba rakott ikra szárazra került. A nádasok kiszáradtak, pedig azoknak mindig nagy értéke volt a tó partján. A déli parton, az abráziós partszegélyen egészen szárazra került a tófenék s a homokot olyan tömegekben mozdította meg a víz, hogy egészen betemette a parti földeket s még a vasúti közlekedést is megakasztotta. Mintha valami homoksivatagon járt volna a vasút, hatalmas buczkák másztak föl a töltésre, a berkek tökéletesen szárazra jutottak, a nádasok ropogva égtek le. Ekkor kezdték el egyes hangok az eddig magasztalt zsilipet szidni. Ekkor kezdődött a jelszó: „lopják a Balatont" ! 1 Az itt elmondottak D. H. M EISSNER : Die Regulirung des Plattensees cz. jelentéséből vétettek. Alig. Bauzeitung, 32. évf. 257. stb. 1. A zsilip rajza a 271. lapszámozású táblán van.
