A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hidrografíája. 211 Az 1857 nov. 3.-i közgyűlésen ugyanis Csepy Zsigmond helyettes inspektor azt jelentette, hogy a mellékárok a főcsatornától nyugatra ásatott. Ezzel szemben HERTELENDY BÉLA 1 összefoglaló munkájához mellékelt térképén keletről van feltüntetve egy mellékcsatorna, de ennek a későbbi térképeken nyoma sincs. Ez az 1896-ban készült térkép alighanem hibás. Jóval korábban kelt katonai térképek is a mai tényleges állapotot mutatják. Megásták még a zalaapátii töltéshídtól egészen a bókaházi régi révig a csatorna 2732 öl hosszúságii darabját. 1865 szept. 4.-én tartottak ismét ülést Keszthelyen s itt jelentették, hogy a csatorna ásása isrnét tovább haladt fölfelé, a bókaházi régi révtől Csány község alsó határáig 1830 öl hosszúságban. Összesen tehát 10,030 öl hosszú csatornájuk volt készen. A rossz pénzügyi viszonyok miatt azonban egyelőre a munkát felfüggesztették. Az 1871. évi XXXIX. törvényczikk a társulatot ismét munkára kényszerítette. Tolnay Károly elnök a társulatot 1872 okt. 30.-ára Zalaapátiba közgyűlésre hívta egybe s itt a társulat újra alakult. Elkészítette programmját, de a minisztérium csak temérdek akadékoskodás és kicsinyeskedés után hagyta jóvá az alapszabályokat, 1877-ben. Az újjáalakult társulat már a kulturmérnökség beleavatkozásával valóban elkészítette az egész szabályozást felfelé a kehidai töltésig, lefelé pedig a Kis-Balatonon keresztül egészen a Fenéki-hídig. A munka tényleges befejezését 1895 június 17.-én jelentették. Tehát 1829-től 1895-ig vesződtek vele, 66 éven keresztül s nem a technikai munka nehézségei, hanem a pénz és jogi kérdések miatt, sőt még a munka befejezésekor is felütötte fejét a magyar közigazgatás kicsinyeskedő és késleltető tulajdonsága! A 60 évnél régebben működő társulat fennállásának jogosultságát és engedélyezettségét kívánta a minisztérium bebizonyítani, amikor már a munkák hatósági felügyelet alatt készen voltak, a társulat alapszabályai jóvá voltak hagyva stb. Igazán fájó olvasni azt a sok akadékoskodást, amivel közigazgatásunk minden jó ügynek nyakát szegni lelkiismeretesen törekedett. Időközben a zalavölgyi társulat sürgette a Sió kibővítését és a zsilip rendes kezelését. De amikor a társulatot felszólították, hogy a Sió-zsilip és a Sió-csatorna kibővítésének költségeihez járuljon hozzá, akkor egyszerre bebizonyították, hogy a Zalának a Sióhoz semmi köze. Legalább ilyen értelmű Szalós Mihály társulati mérnöknek 1887 május 12.-én kelt műszaki véleménye. De ez a műszaki vélemény a végén igen helyesen megmondja, hogy hiába építenek a Sióba nagyobb zsilipet, azért a Balatont nem lehet szabályozni, ha a csatornát is nem bővítik kellő mértékre. A társulati mérnöknek ezt a kijelentését a későbbiek igazolták. Az egész műről jó áttekintést nyújt Szalós Mihály társulati igazgató-mérnök műszaki leírása, amelyet tudományos értéke miatt ide iktatunk. Műszaki leírás A Zala folyó Diási szigeti átmetszés felső vége s kehidai töltés közt /erjedő szakaszának szabályozási szervezetéről. 1829. év előtt, midőn a Zala vízszabályozó társulat alakult, a Zala egész völgye kis Balatontól a kehidai töltésig náddal, sással, eger- és kőrisfákkal benőtt mocsár volt, melyből csak egyes szigetek 1 HERTELENDY BÉLA: A Zala vizlecsapoló társulat története. Nagy-Kanizsa, 1897. 14*
