A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
212 A Balaton hidrografiája. magaslottak ki, s ezek s a partok mellékén 50—100 méter széles sávok voltak rét vagy legelőképpen használhatók, az egész berek pedig csak téli fagyok alkalmával volt megközelíthető, nádlás és fáizásra használható. A Zala nyilt folyása különböző 30 — 50 méter közt változó szélességgel; sok helyt több ágra szakadva tekervényes volt, néhol azonban, különösen a Zalavár és esztergályi határban, nyilt folyását veszítve, a folyó egész vize kilométerek számra a láp alatt húzódott el. Ártere 8000—8500 hold lehetett. 1836-ban készült a második terv — alapul véve a fent jelzett lejtezést —, mely szerint a Zalavölgy jobb és bal felőli birtokosai egyesültek, a Zala vizének az első tervbe felvett kezdőponttól a kehidai töltésig leendő lecsapolására, úgy hogy a kezdő ponttól a végsőig egy 3 öl fenék, 5 öl felső szélességű, 100 ölre 1 Va hüvelyk fenék emelkedésű árok ásattassék. Az ásatási költséget, nem tekintve a határonkinti árterek nagyságát, a páros határok egyenlő arányban viselendvén, a közös költségekhez azonban a határokba felvett s mellékelt birtok-könyvben kitett árterek szerint járuljanak. A fenn kitett méretek szerint ásatott meg a meder 1836-tól 1866-ig többszörös szüneteléssel, a kezdőponttól a csányi határ közepéig, vagyis Sömjénérig, mikor is a kevés árterű Csánynak az ásatási költséghez fent jelzett hozzájárulási aránya által túlterheltetése, a Felső-Kustány és Kehida kevés érdeklődése következtében, a munka tovább folytatása egészen megszűnt. Ezen működés által a Zala-völgy képe egészen megváltozott, a mocsár vízmentessé lett, felszíne 1—1'50 métert sülyedt, megtömődött, a szigetek és magaslatokból szántóföldek, a nádasok és kiirtott eger-fásokból rétek s használható fás legelők lettek. Azonban részint a Balatonnak még mindig magas vízállása, részint, mert a iMekenyéig ásott árkot a kis Balatonnal mintegy 8 km hosszú, tekervényes, elnádasult folyás kötötte össze, a Szabar, Zalavár és Esztergályi ártér állandóan, a Sármellék, Zala-Apáti árterek pedig többszörösen ki voltak a nyári áradásoknak téve, s használásuk nagyon ingatag és bizonytalan volt. Ezen állapotot a nagy Balatonnak 1863-ban eszközölt lecsapolása se változtathatta meg, mert a nagy és kis Balatont összekötő A A' folyás sok helyt 3—400 méter hosszat alig volt 4—5 méter széles, mert a kis Balaton kifolyása a kis Diás orrát képező homok padon keresztül nagyon sikér volt, de tisztátalan, náddal benőtt s általjában keskeny volt a Zala CDE tekervényes folyása kis Balatontól Mekenyéig s így kényszerítve lett a Zala vízlecsapoló társulal 1874. évben újra alakulni s bevonván a társulatba a balaton-hídvégi és balaton-magyaródi határokat, tervbe venni: 1. A kis Balaton részére a Diás szigetnek 7'60 méter fenék szélességű egész harántékú s 0'3°/ nn fenék emelkedésű A B csatornával leendő átmetszése által mostani ingadozó s a nagy Balaton víztükréhez mérten magas vízállás helyett állandó s lehető alacsony vízszínről gondoskodni. 2. A Zala kígyózó folyását kis Balatontól a hídvégi hídig CD vonalon 13 méter szélességben nádtól, sástól megtisztítani, a kisebb kanyarulatokat átmetszeni, hol a folyás a fent írt méretnél keskenyebb volna, azt megszélesíteni, s ez által a Zalának ezen vonalon is szabadabb lefolyást eszközölni. Miután ezen vonalon a Zala folyása kevéssé kígyódzó, de meg a CD közt látható egyenes vonalon a kívánt mélységet kotrógép nélkül alig lett volna lehetséges kiásni, annak kiásásától a társulat elállott, de azon kígyózó folyást állandóan tisztán fenntartani határozta. 3. A hídvégi hídtól Mekenyéig a Zala kígyózó folyása helyett egy 5'70 m fenék szélességű egész harántékon O^l'Voo fenékemelkedésű DE új medret ásatni, úgy hogy a fenék az új meder kezdetén a balaton-hídvégi híd balparti második ága felső színétől 3 80 m legyen. 4. A Zala ásott medrét Mekenyétől a szent-györgyvári várig E F 80 cm-rel mélyíteni s ez által a medernek nagyobb emésztési szelvényt adni, még pedig a hídvégi hídtól a sármelléki határig 0'21 u/nn> innen a szent-györgyvári várig 0" 15°/„ 0 fenékemelkedéssel 5 70 fenékszélességgel s egész harántékkal. 5. A szent-györgy vári vártői a Sömjénérig F G szintén kész 5'70 fenékszélességű egész harántékú 0*32 u/ ü n fenékemelkedésű ároknak csak tisztogatását s az általános elfogadott méretek szerint, ahol kívántathatnék, szélesbítését. 6. Sömjénértől a kehidai töltésig G H, eltérve az 1874-ben elfogadott tervtől, mely szerint a kígyódzó folyás helyett egyenes, a határokból elmetszett darabokat kiegyenlítő vonalon lett volna az érdekeltség által meghatározandó méretű árok ásandó, az 1893. évi november 23.-án tartott közgyűlés elfogadta, hogy Sömjénértől a kehidai új malomárok végéig csak a mostani kígyódzó árok 5 méter fenékszélességgel egész harántékkal 0'3 0/ Uo fenékemelkedéssel, innen a kustányi malomárok szintén kígyódzó folyása 4 méter fenékszélességgel egész harántékkal 0'8°/ (l ü fenékemelkedéssel, innen a régi malomárok egy része s a kehidai réten régebben ásott árapasztó 3 méter fenékszélességgel egész harántékkal s szintén 0'8°/ 0o fenékemelkedéssel szélesíttessék és mélyíttessék ki. 7. Miután b-Fig a Zala főárkába tétetni szándékolt mélyítések kerülő árok nélkül kivihetők
