A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
201 növekedését jelenti. Ha tehát pl. egy évben 600 mm csapadék hullott, akkor a tó vízállása 600 -f- 1 "27 X 600 = 1362 mm magassággal növekednék meg egy évben. Ebből azonban le kell vonnunk az egy év alatt elpárolgott magasságot és a Sión leeresztett magasságot. És éppen .ezzel a két értékkel vagyunk bajban. A Sión leeresztett vízmennyiséget eddig egészen határozottan ismeretlennek kell feltennem, vagy legalabb is nagyon közelítőleg ismeretesnek, mert bár a vízállás a zsilip alatt ismeretes, a folyónak oly kicsi az esése, hogy az esésben beállott minimális változás máris lényeges változást okoz a vízmennyiségben. Ha déli szél fúj, megdagad a folyó a mérczénél és kevesebb víz folyik át, mint amikor kicsiny vízállás van. A szélduzzasztotta alsó vízszín pedig befolyással van a zsiliptáblák alatt kibúvó víz mennyiségére. Egyszóval mindenféle zavaró körülménynek kell ott lennie s helyesebb volna a zsiliptáblák fölött mérni a lefolyó vízmennyiséget, figyelemmel mindig az alsó és felső vízszín különbségére. Ez az egyik baj, de a kisebbik, mert eleddig a csatornán nagyon kevés víz folyt le. A nagyobb baj ott van, bogy a párolgás nagyságát nem ismerjük. Es nincs módunk rá, hogy erre csak közelítő értékeket is szerezhessünk. A hullámzó, nyilt tó felszínének párolgása mai eszközeinkkel és mai tudásunk szerint teljesen megközelíthetetlen, mérnünk lehetetlen. Hiába tennénk ki a tóra valami tutajon például hordót (amint ezt a kísérletet végre is hajtottuk), a hordóban a víz nem hullámzik, a szél nem éri olyan közvetlenül, mint a tó felszínét, a Nap sugarai meg mindenesetre jobban felmelegítik ezt az elkülönített vizet, mint a tó nyilt vizét, még ha a hordót félig bele is sűlyesztjük a tó vizébe. Egyszóval a kettő nem lesz egyenlő. Csendes, napsütéses időben a hordóból párolog több, szeles időben pedig a tó nyilt színéről. Nem marad más hátra, mint egyelőre hipotetikusan, közelítőleg feltenni, hogy a párolgás mennyisége, havi közepekben egyszerűen arányos a havi középhőmérsékletekkel. Egy hónap alatt van több szeles nap, csendes nap, napsütés, borulás stb., egyszóval mindenféle időjárás, amelyeknek némely típusa csökkenti az illető hőmérsékletnek közepesen megfelelő elpárolgás-mennyiségét, némely más típusa pedig növeli. Ha mindezt ismernők és számításba tudnók venni, akkor valószínűleg arra a végeredményre jutnánk, hogy az elpárolgás mennyisége havi középértékében mégis csak közelítőleg arányos az illető hónap közepes hőmérsékletével, amíg a hőmérséklet 0° fölött jár. Ha az egész hónapban állandóan 0° alatt van a hőmérséklet s különösen, ha a tó be van fagyva, a párolgás teljesen elhanyagolható. Ilyen feltevések' mellett próbáljuk figyelembe venni a párolgást. A vízállás tehát a csapadék útján a-f-1'27 a arányban növekedik, a párolgás útján pedig egyszerűen a hőmérséklet arányában csökken. Felrajzoltam tehát a vízállások grafikonja alá a keszthelyi csapadékábrát, egyelőre egyszerűen, mert hisz a lépték már arányosságot fejez ki. A csapadék ábrája persze havi összegeket tüntet fel. Ezt az ábrát aztán lépcsősen integráltam, évenkint. A szerkesztést csak 1871-től kezdhettem, mert csak akkor kezdődnek a csapadékészleletek Keszthelyen. Előzőleg csak a vasmegyei Felsőlőről (Pinkafő közelében) vannak észleleteink, de ezek másféle jelleget tanúsítanak, azért nem mertem
