A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
202 velük a kísérletet végrehajtani. Az integrális ábra vékony vonallal van kihúzva. Természetesen 1871 januárius hónapjában a januáriusi csapadékok összegének tetején kezdődik. Ebből az integrális ábrából sorban levontam a hőmérséklettel arányosnak feltett párolgásmennyiséget. Empirikusan kerestem olyan skálát, amelynek használata esetén az év eleje és vége közt az elméleti vízállásgrafikon ugyanolyan magasságkülönbséget mutat föl, mint a valódi vízállások vonala, legalább közelítőleg. Ha a csapadékábrát úgy rajzoltam fel, hogy 10 cm csapadéknak 1 mm feleljen meg a rajzon, akkor úgy kellett választanom a párolgás mértékét, hogy az egy fok hőmérsékletnek megfelelő párolgásmennyiség 0"5 mm-rel legyen ábrázolva. A csapadék ábrájának mértékében ez 5 mm-nek felelne meg. Tehát ha a hónap hőmérséklete egy fokkal magasabb, akkor 5 mm-rel több párolog el egy hónap alatt; eszerint pl. ha a hó középhőmérséklete 20°, akkor ez alatt a hónap alatt 100 mm vízréteg párolgott el. Igen ám ! De a csapadék ordinátája nem a csapadékkal, hanem tulajdonképen (a -f- 1*27. a) értékkel arányos. Ilyen mértékben tehát a párolgás is ennyivel változott mértékű, vagyis 20° hőmérsékletnek nem 100 mm, hanem 227 mm elpárolgás felel meg, természetesen nagyon közelítőleg! De nézzük a rajzot! 1871-ben az elméleti vízállásábra, amit kis körökkel tagozott, folytonos vonallal húztunk ki, meglepően hasonlít a valódi vízállások vonalához. Az 1872. évben az integrális görbét természetesen az előző év elméleti vízállásának utolsó ordinátájával kezdtem. A valódi vízállásoknak egy kis elkésésén kívül, ebben az évben a hasonlat még meglepőbb! Ha 1871-ben nem a csapadékábránál, hanem a valódi vízállás pontján il kezdtem volna a rajzot, a két görbe majdnem összeesnék. De éppen ezt nem akartam, hogy a két vonal láthatóságát ne zavarjuk. És a hasonlat szinte bámulatos egészen 1875 őszéig. Itt egyszerre különös zavar látható. Az elméleti vízállás már szeptemberben kezd emelkedni rohamosan, a valódi vízállás is emelkedni kezd, rendes elkéséssel már októberben, de aztán alig-alig emelkedik egész 1876 februárius végéig. Akkor egyszerre rohamosan felszökik 50 cm-rel. Természetes. Az elméleti vízállás grafikonja a hóesést azonnal betudja a vízállásba, de ez a valóságban csak a tavaszi olvadáskor mutatkozik. Ha ez az eset csak itt fordulna elő egyszer, erőszakoknak is lehetne tartani ezt a magyarázatot. Ámde mindannyiszor mutatkozik ez a tünemény, valahányszor a valódi vízállások grafikonja tavaszszal igen gyors, minden kétséget kizárólag a hóolvadásből származó felszökkenést mutat, pl. 1888, 89, 95, 901, 910 stb. Ha azonban ilyen hirtelen felszökkenés más időben mutatkozik a valódi vízállások vonalában, akkor fellelhető az elméleti vízállásokéban is (1903 stb.). Ennek a különbségnek betudásával az elméleti vizállások görbéje bámulatos megegyezést tanúsít a valódi vízállások grafikonjával, egész 1882-ig. Ekkor különös dolog történik. Eddig az elméleti és valódi vízállásvonal közt állandóan ugyanaz a távolság mutatkozik, amit a szerkesztés elején, tisztán tetszőlegesen felvettünk. Itt egyszerre, már 1881-ben, kezd a kettő közötti távolság csökkenni, 1882-ben a kettő összeesik, 1883-ban az elméleti kezd lényegesen magasabban járni, mint a valódi, 1884-ben pedig a valódi fölött az elméleti olyan magasan jár, hogy rajztechnikai okokból kénytelen voltam újra leszállítani a 0 vonalra s 1885-ben megint alulról indulni ki. Ennek a tüneménynek oka azonban nagyon egyszerű. Az 1879. évi nagy vízállás miatt teljes nyílással kinyitották a Sió-zsilipet s nagy tömegben folyt le a víz,
