A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

200 A Balaton hidrografíája a tó mindjárt a hetvenes évek elején, amit aligha lehetne elhinnünk. Valószínű, hogy a Sión lefolyó vízmennyiség túlzottan van számítva. De elvégre ezt nem lehet ma már bebizonyítani s azért ilyeténképen méltánytalan volna ERDŐS számításainak helyességét kétségbe vonni. Majd később biztos útmutatást fogunk arra nézve kapni, hogy itt valami tévedésnek kellett történnie. De ERDŐS számításaira nézve ez nem lényeges. Pontosabb kifogásunk az, hogy már most, amikor a meglevő adatokból próbálja arányosság útján kiszámítani azt, hogy az esős évszakban a tó vízgyűjtő területére hullott csapadékból mennyi kerül a tóba, akkor olyan szétszórt adatokat kapott (II. tábla, 10. ábra), hogy azokat egyszerűen egyetlen vonallal helyettesíteni nem lehet. Éppen ez a lelkiismeretes grafikon mutatja, hogy ugyanazon csapadékmennyiségből ceteris paribus, milyen különféle hányad juthat be a tóba elméletileg, persze a tényleges vízállási grafikonokból visszaszámítva. Ezek alapján megszerkeszti ERDŐS az esős évszakban hullott csapadék alapján a nyár elején várható legmagasabb vízállások vonalát, persze a Sión való vízeresztés nélkül, s végeredménye az, hogyha a Sió-csatornát kibővítik annyira, hogy az 24 köbméter vizet legyen képes másodperczenkint levezetni, akkor a zsilip helyes kezelésével elérhetjük azt, hogy a víz sohasem emelkedik a megengedett 104 97 m tengerszín feletti, tehát a siofoki mérczének 104 00 m magasan fekvő 0 pontja fölött 91 cm magasságra. A következmények alaposan ráczáfoltak ERDŐS FERENCZ számításaira. 1897-ben elkezdték a csatornát 24 m

3 vízemésztésre kibővíteni, de azért 1900-ban, 1901-ben, 1902-ben, 1903-ban, 1904-ben, 1906-ban, 1907-ben, 1910-ben s 1914-től kezdve pedig mind a mai napig lényegesen felülmúlta a Balaton a 91 cm-es vízállást! Más alapon kell tehát kiindulnunk, ha a tó vízjárásának okait keressük. Evégből érdemes megnéznünk, hogy milyen összefüggés állapítható meg egyelőre a csapadék és a tó vízállása közt ? Elméletileg világos, hogy mivel a tóba hulló csapadék teljes értékében közvetlenül a tó vízállásának emelésére fordíttatik, a csapadékkal egyszerűen arányos mennyiségeket először le kellene vonnunk a vízállások grafikonjából, hogy megkapjuk azt a növelő mennyiséget, amit a vízgyűjtő területről lefutó csapadék okoz. A X. fejezetben megközelítő értékekkel rámutattunk arra, hogy a Balaton vízgyűjtő területének három fő részéről a csapadék a következő arányokban folyik le: A felvidéki vízterületről a csapadéknak 0'191 része A somogyi „ „ .. 0'143 „ A Zala .. „ ,, 0-123 „ Az egyes vízgyűjtő területek nagyságát is figyelembe véve, a tó vízgyűjtő területéről közepesen a csapadéknak 0* 147 része jut lefolyásra. Mivel a vízgyűjtő terület 5146'84 km

2, a Balaton területe pedig 596 26 km

2, ennélfogva a lefolyásra jutott csapadékmagasság a Balatonban annyiszor nagyobb fog lenni, ahányszor nagyobb a tó vízgyűjtő területe a tó területénél. Ez a viszonyszám pedig 8'63, tehát 8'63 X 0' 147=1 '27, vagyis az egy év alatt lehullott csapadék megnöveli a Balaton vízszínét n — a 127 .cl mennyiséggel, ahol a a lehullott csapadék magasságát, n pedig a tó vízszínének