A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hidrografíája. valókat. Azután a következő eljárással próbálja a vízállás előrejelzésének nehéz kérdését megoldani. Mindenekelőtt az évet két részre osztja. Az október L-jétől május 31.-éig terjedő időszakot (8 hónap) nevezi esős évszaknak, a június l.-jétől szeptember 30.-áig terjedő időt (4 hónap) nevezi nyári évszaknak. Az elnevezés egészen helytelen, mert éppen a nyári évszak az esős, amint ERDŐS összeállításából is látszik. Az 1871-től 1897-ig tartó 24 év alatt ugyanis ERDŐS kimutatása szerint pl. Keszthelyen a csapadék havi középértékei a következők: Hónap Jan. Febr. Márcz. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Decz. Közepes csapadék mm. 21 23 38 55 68 70 67 76 56 73 54 37 % 3*3 3*6 5"9 8*6 10*6 11*0 10*5 11*9 8*8 11*5 8 5 5"8 Tehát éppen a nem esősnek nevezett négy hónap föltétlenül a legesősebb, kivévén októbert, amely szintén bőven esős. Ugyanez a tünemény talán még határozottabban mutatkozik a zalaegerszegi és balatonfüredi rövidebb sorozatok középértékeiben is. Helyesebb lett volna télies és nyárias féléveknek elnevezni. De hisz ez nem lényeges. Azután kiszámítja ERDŐS az esős évszakra és a nyári évszakra az eső közepes értékét. Azután kezdi a párolgást tanulmányozni s itt követi el azt a tévedést, amely később az egész számítást meglehetősen illuzóriussá teszi. Keszthelyen ugyanis a párolgást a meteorológiai állomáson rendszeresen mérik 1891 óta. Ezeket az adatokat hozza ERDŐS kombináczióba a vízállásokkal. Sajnos, ez nem helyes. A tó nyilt felületének elpárolgása egészen más, mint a meteorológiai állomás műszerének. Ugyanis a párolgás a nyilt tó felületén a szél sebességének négyzetével arányosan nő, tehát a szélnek lényegesen nagy befolyása van s ez a hatás az állomás műszerén csak minimálisan jöhet figyelembe. A keszthelyi műszer adatai szerint pl. 1894-ben az évi összes párolgás mennyisége 850 mm volt, 1896-ban csak 568 mm. Keszthelyen a csapadék 1894-ben 620 mm volt s a vízállás mégsem apadt év végére, 1896-ban a csapadék 756 mm volt s a tó vízállása mégsem növekedett meg év végére. Legalább is lényeges különbségnek kellene lennie a két év vízjárása közt s éppen ez a két év csekély évi ingadozásával és az év elején és végén mutatkozó egyenlő magasságával nagyon hasonlít egymáshoz. Ezzel szemben 1895-ben a csapadék Keszthelyen 786 mm, az elpárolgás 681 mm s mégis a tó hatalmas tavaszi áradást és évvégére mintegy 40 cm-nyi magasbodást mutat. Már ezek a példák is mutatják, hogy a meteorológiai állomásokon történt párolgás-meghatározások semmiképen sem alkalmazhatók a tóra. Ezekből kombinácziókat levonnunk nem szabad. Ezután figyelembe veszi szerző a siófoki zsilipen leeresztett vízmennyiséget. A Sió-csatorna vízállásaiból (a zsilip alatt) kiszámítja a lefolyó vízmennyiséget. A vízmennyiséget elosztva a tó területével, megkapjuk az apadás mérőszámát. Miután a zsilipnyitás és a Sió vízállása ismeretes, minden hónapra kiszámíthatjuk azt a magasságot, amennyivel a Balatont az illető hónap alatt apasztottuk. Ha ezt a magasságot hozzáadjuk minden hónapban, persze hónapról hónapra összegezve a valódi vízállások grafikonjához, akkor kapjuk ERDŐS terminológiája szerint a reprodukált vízállási grafikont. Ezt a reprodukcziót végre is hajtotta az értekezéshez mellékelt II. és III. tábla vízállás-grafikonjain, évről évre. Kár, hogy nem összegezte folytonosan, meg nem szakítva minden évben. Mert akkor látta volna, hogy számításai aligha lehetnek helyesek, mert oly óriási duzzadást mutatna
