A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

A Balaton hidiografiája. 17 Tolnánál a Dunával összeköttetésbe lépnek, bár egy része még tovább folyik lefelé. „A térszínalakzat azonban azt sejteti, hogy a tó magasabb vízállásainak idején hosszirányainak folytatásában egész a Sárrétig nyúlott, mert ott, ahol a Veszprém felöl jövő Séd egyedül folyik, ott csak jelentéktelen vízválasztó választja el a tavat az ottani völgy fenéktől".

1 A déli lefolyás, a Sión át, mindig sok akadálylyal küzködött, mert az északi szelek a torkolatot mindig eltolták, sőt magában a mederben is homok rakodott le. Amint a homokbuczkák s a folyó lerakodásai nagyobb magasságot értek el, felduzzadt a tó annyira, hogy vihardagályoktól segítve újra áttörte azt. vagy pedig a völgysíkon újabb lefolyást keresett. Ilyenféle eseménynek köszöni létét a mostani torok is, mert egy régibb elhomokosodott lefogás látható innen egy fél mérföldre keletre, a fok—szabadii mocsárban. Ezekhez a bajokhoz még egyéb, mesterséges zavarok is járultak, így különösen a malmok, s ezért a 28 lábas esés nem érvényesült s a folyónak alig volt 90 négyszögláb (9 m

2) keresztmetszeti területe és sebessége majdnem 0 volt. Emiatt aztán a Balaton vízállása is nagyon ingadozó volt, mert észleltek az újabb időben 322*85 láb magas árvizet és 1863-ban ősszel 317'0 láb kis vizet (a külömbség 5'85 láb = 1 '85 m). Ezenkívül a szél is fel szokta duzzasztani a vizet, ami pl. Fonyód tájékán egy lábat is kitehet. A tó jegéről is ír MEISSNER

, de csak röviden, azután a csapadék és párolgás viszonyát tárgyalja, de ez az adatok régisége miatt természetesen ma már elavult. Az értekezés többi része, mint tisztán szabályozó kérdés, nem ide tartozik, hanem egyik későbbi fejezetünknek van fenntartva. Ez a xMEissNER-féle leírás már oly tökéletes és annyi részletet tartalmaz, hogy egész biztosan támaszkodhatott volna reá a geográfiái leírás úgy hazánkban, mint a külföldön. A geográfusok előtt azonban a mérnöki folyóirat czikke ismeretlen maradt s egész a 90-es évekig megmaradtak az irodalomban azok a selejtes adatok és gyér jellemzések, amelyek laikusok regényes leírásain (rianás, szél nélkül való háborgás stb.) alapultak s megtévesztették még akadémikus geográfusainkat is. A cs. és kir. szab. Déli Vasút mérnökeinek mérése után aztán nem történt hidrográfiai tanulmány egészen a Balaton-Bizottság felléptéig. A szabályozás kérdéséről ugyan sok szó esett, mert hisz a Balaton a Sió szabályozása után is elég rakonczátlanul viselkedett, de további tanulmányok nem igen történtek. Meg kell emlékeznünk még a Balaton-Bizottság felléptének kezdetéről BOLGÁR MIHÁLY veszprémi kegyesrendi tanár kis tanulmányáról,

2 amely HuNFALVY-val szemben tagadja a 45 m-es mélységeket s több érdekes, saját tapasztalatán alapuló tényt említ. E munkájával, hibáitól eltekintve, BOLGÁR MIHÁLY, mint képzett fizikus, természettudományos gondolkozásával egész más mederbe terelte volna a Balaton kutatását, ha a Balaton-Bizottság amúgy is meg nem kezdte volna a beható kutatásokat. Bizottságunknak bizonyára hasznos tagja lett volna, ha korán el nem ragadja a halál. A Balaton-Bizottság működésének egyik legfontosabb ténye volt, hogy 1891-ben emlékirattal fordult a Földmívelésügyi m. kir. Miniszter úrhoz, hogy a Balaton vízrajzi felvételét sürgesse. A vízrajzi osztály annál inkább szükségesnek találta a pontos felvételeket, mert az eddig végrehajtott szabályozások éppen nem feleltek 1 Teljes tévedés; a vízválasztó legalacsonyabb pontja Fűzfő felé 42—43 m magasan van a tó kőzépnivója felett. 2 Délmagyarországi Természettudományi Füzetek, 1891. Bolgár M.: A Balaton természettani ismertetése. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. (I. réss