A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
18 A fin laton Iii drogra fiája. meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak: a tó majd annyira leapadt, hogy a fürdővállalatok és a gőzhajóközlekedés méltán panaszkodhattak, máskor meg annyira megáradt a tó, hogy a parti birtokosok igen nagy kárt szenvedtek. A múlhatatlan szükség kielégítését a Balaton-Bizottság emlékirata indította meg. 1891-ben azonnal megindult a munka, 1 és pedig a balatoni vízmérczék rendezésével és kőfixpontok elhelyezésével. 1892-ben és 1893-ban a fixpontok magasságát határozta meg a Vízrajzi Osztály, 1894-ben pedig a keresztszelvények kerültek fölvételre. 1895-ben a tóteknő középső részeinek mélységmérésével a külső munka befejeztetett, az irodai munkák pedig 1897-ben készültek el. A pontos magasságmérés a Balaton északkeleti szögleténél álló, 135. sz. déli vasúti őrház falára illesztett, katonai magasságjelből indult ki. Ennek a jelnek a magasságát a cs. és kir. katonai földrajzi intézet 146" 167 méterben adta meg. Ez az adat OT22 m-rel nagyobb az eredeti katonai mérés szerint megadott magasságnál és pedig annak a záróhibának ideiglenes eloszlatása folytán, amelv a katonai szintezés budai csatlakozásában állt elő. A Vízrajzi Osztály szintezése balra és jobbra haladt ettől a kiindulóponttól s a Fenék-pusztai vámházon levő másodrendű fixponttal csatlakozott. Az északnyugati parton teljesített kettős mérés szerint a csatlakozópont magassága 1 10'970 és 110*975, közepesen 1 10 9725 m. A délkeleti parton végzett mérés szerint ugyanaz 110 974 és 1 10*967, közepesen 110*9705 m. A kettő tehát csak 2 mm.-rel külömbözik egymástól, ami a mérések rendkívüli tökéletességéről tanúskodik. Mivel a Balaton mélységeinek mérése arra a 35 elsőrendű és 7 másodrendű fixpontra támaszkodik, amelyet a Vízrajzi Osztály ezzel a méréssel kitűzött, a mélységmérések pontossága iránt erről az oldalról megnyughatunk. A mélységek megmérése a következő módon történt: A partról kiinduló egyenes vonalak mentén történtek az első mélységmérések. Mivel ezek a tó egész szélességét a nagy távolság miatt nem foghatták át, a tómedencze belsejében szétszórt pontokon is történtek elég sűrűn mélységmérések. A partról kiinduló szelvények átlagosan 1300 m-re, de helyenként 500—800 m-re vannak egymástól a szükség szerint. A 200 km hosszú partvonalról 155 keresztszelvény indul ki, tehát, tekintettel a tó mélységeinek nagy egyenletességére, elég számban. A szelvényben az egyes méréshelyek egymástól való távolsága szintén a körülmények szerint választatott. A part közelében nem ritkán 10—20 m, a 2—2*5 km hosszú szelvények utolsó pontjai 300—500 m-re vannak egymástól. A szögek méréséhez kisebb angol theodolitot, a távolság mérésére nagyobb univerzális műszert, az izolált pontok helyzetének meghatározására angol zseb-szextanst használtak. A mélységmérés 8 m hosszú, 4 evezős halászóhajóról történt, amelynek 8 m magas árboczához volt erősítve a 7 m magas, decziméterekre beosztott távolságmérőlécz. A távolságmérés 1400 m távolságban még 5 m pontosságot adott. A felszerelt hajó 4. ábránkon látható. A mérést a következőleg hajtották végre: A mérnök lehetőleg közel a partszélhez, hogy a távolságmérést jól kihasználhassa, felállította távolságmérő műszerét azon a ponton, amelyből a szelvény kiindult. Ennek a pontnak helyét ismert parti 1 Részletesen leírta ERDŐS FERENCZ kir. főmérnök, a Vízrajzi Évkönyvek VIII. kötetéhen, a 86—92. oldalon, 1898-ban.
