A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra fiája. 15 A 40-es években a KRIEGER-féle mérések adatai feledésbe mentek. Egész 1840-ig az írók a KRIEGER-féle adatokat közlik, de 1840-ben a „(Panorama der Oesterreichischen Monarchie" czímű háromkötetes, HARTLEBEN-féle kiadás egyszerre egészen téves adatokkal áll elő (a tó mélysége 50—60 láb!), utána 1842-ben FÉNYES ELEK nagy elterjedései, külömben rendkívül szorgalmas, szép munkája középmélységnek 6—8 ölet, legnagyobb mélységnek 24 ölet mond. És ezentúl, talán FÉNYES tekintélyének súlya alatt minden könyv 6—8—24 ölről beszél, kevés kivétellel. Honnan vették ezeket az adatokat? Mindenesetre FÉNYES ELEKÓ a felelősség, ő hozta be az irodalomba a 24 ölet, kétségkívül sajtóhiba következtében, a '-jel helyett °-jelet nyomtattak. Aztán belekerült az átszámítással 45 méter alakban az Osztrák-Magyar Monarchia czímű díszműbe, sőt még a Pallas lexikonba is, minden kritika nélkül. Néha azonban visszaemlékeznek az írók Krieger adataira. KANYI Pál (1847) ugyan félreértette, mert a Krieger-féle 129,738 holdnyi adatot a Balaton területének fogta fel, de például STEIN, HÖRSCHELMANN és WAPPÄUS korrigált Krieger-féle adatokat szolgáltatnak (1849). Hogy apróbb tankönyvírók, kompilátorok elfelejtkeztek a mérésadatokról s kritika nélkül átvették FÉNYES ELEK tévedését, azon nincs mit csodálkozni. De annál inkább csodálhatjuk HUNFALVY JAxos-t, aki szintén felült ennek a tévedésnek, pedig időközben még egy rendkívül érdekes mérés történt, amelyről megfoghatatlan, hogy nem vett tudomást HUNFALVY. Ez a mérés a cs. és kir. szab. Déli Vasut-Társaság mérnökeitől származik s eredményeit D. M. MEISSNER közölte az Allgemeine Bauzeitung 32. évfolyamában, 1867-ben Az értekezés első része a tó és környékének leírása. Ez érdekel bennünket most leginkább. Második rész a szabályozás okai és előmunkálatai, harmadik a szabályozás maga, negyedik az építkezések végrehajtása, ötödik: észleletek és eredmények. A czikkhez hét kőnyomától tábla van mellékelve, amelyek igen becsesek. Az első rész rövid kivonata a következő: A tó hossza több mint 10 mf 1 (75'9 km.), szélessége V 5 — 1 1/. 2 mf. (1 '52—ll'38km). Területe jelenleg középvíz idején 10'5mf. 2 (= 604'25 km 2) és 316'5 láb (=- 100'04 m) magasan van az Adria felett, tehát 27 láb (= 8 53 m) magasan a pesti dunai vízmérése 0 pontja felett. A tó főirányát tekintve délnyugatról északkeletre terjed, északi partián a Bakony hegyláncza nyúlik végig, amelynek egyes részei 1440 lábra (455'2 m) emelkednek a tenger színe fölé, tehát 1120 lábra (=-354 m) a tó színe fölé s nagyban hozzájárulnak a tájképi szépség emeléséhez. A tó keleti részén a tihanyi félsziget 5000 lábra (1580 m) szűkíti össze a tavat, ahol az „egyetlen" rév van s ahol egyedül lesz lehetséges szilárd összeköttetést hozni létre a két part között. Ezután a partok geológiai felépítéséről van szó, amelyet mellőzünk, majd a termelésre tér át s megemlíti, hogy az északi parton szőllő, a délin szántóföld az uralkodó. A tó mélysége általában nem nagy s messze mögötte áll az alpi tavaknak. „A tihanyi szorulatnak mellékelt keresztmetszete a tófenék általános alakzatát mutatja.- A tó tulajdonképeni sodra, ha azt a Zala folyó folytatásának gondoljuk, az 1 A későbbiekben osztrák mérföldről van szó, hihető, hogy itt is ebben kell értenünk. 2 A tihanyi szorulat metszetén kívül a 273. táblán még tíz metszetet közöl a szerző a tóról, kis térképpel, amely a metszetek helyzetét mutatja.
