A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

'16 .4 Balaton hidrografíája. északi part mentén húzódik; a déli oldalon a fenék igen enyhén lejt befelé; a tihanyi szorulatban mért mélység csak 28—30 láb".

1 A mélységekről a szerző többet nem szól, hanem beszélnek helyette a metszetek, amelyek sűrű mélységmérésekről tanúskodnak. Sajnos azonban, ezekbe a rajzokba érdekes hiba csúszott be. A profilumok ugyanis megvannak fordítva, fel van cserélve az északi partjuk a délivel. A táblán legfelül van a többinél nagyobb mértékben a tihanyi szorulat metszete, úgy rajzolva, hogy a déli part balról, az északi jobbról van. Alatta következik három metszet a tó keleti feléből, a partok felírása (l.VörösBerény—Gamásza, 2. Alsó-Eörs—Sió-Fok, 3. Füred—Zamárdi) szerint úgy, hogy északi végük volna balra, és déli végük jobbra. Ezalatt következik megint a szántódtihanyi szorulat metszete ugyanilyen mértékben, de most az előbbihez képest fordítva: balra van Tihany és jobbra Szántód. Ezalatt aztán még hat metszet következik, a felírások szerint szintén úgy, mint a három felső. Ismerjük azonban ma már a tó keresztmetszeteit s kétségtelen, hogy eltévesztették rajzoláskor s minden metszet úgy rajzoltatott eredetileg, mint a legfelső tihany-szántódi profilúm. A tó északi partjain ugyanis közvetlen a part mellett a víz elég hirtelen mélyed körülbelül 2'5 méterre, aztán csak igen fokozatosan sülyed a fenék a legmélyebb teknőrész felé, amelynek mélysége 4—5 m s amely mindenütt sokkal közelebb van a déli parthoz, mint az északihoz. A déli parton ellenkezőleg, eleintén lassan növekszik a mélység, de aztán hirtelen lesülyed, úgy 1/

2 km távolságra a parttól, a maximális 4—5 méterre. Ez az alak a metszeteken is meglátszik, de fel kell cserélnünk a partokat. Ezért téves szerzőnek az az állítása is, hogy a tó „sodra", amelyet a Zala folytatásának tekinthetünk, az északi part közelében van. Éppen ellenkezőleg! (Lásd alább a helyes metszeteket és a tó térképét.) Ez a tévedés azonban, mivel biztosan konstatálható, egy cseppet sem von le a mérések értékéből, amelyek elég sűrűek ahhoz, hogy helyes fogalmat nyújtsanak a tófenék morfológiájáról. Kár, hogy a szerző nem ismerteti a módszert, ahogyan a mélységmérések történtek s aminek alapján a mérés megbízhatóságáról ítéletet mondhatnánk. Az értekezés első része ezután a tó táplálóiról beszél. A tavat a Zala és aztán közvetlenül a tóba ömlő patakok és csatornák táplálják. „Földalatti" (talán víz alatti?) forrásokat is észleltek a mészkőképződmények közelében, északnyugaton; ezek minden valószínűség szerint hasadéki források (Spaltquellen). A főfolyó, a Zala nyugaton, a Steier határon ered, erdős vidéken folyik s terjedelmes mocsaraktól körülvéve ömlik Balaton-Foknál (?) a tóba. Az északi part patakjai nem hoznak sok vizet, mert vizük a mész- és kavicstalajban legnagyobbrészt elszivárog. Állandóbbak és gazdagabbak a mocsaras déli part csatornázott folyói. A magas, keleti partokról úgyszólván semmi víz sem jő a tóba. Az egész forrásvidék területe 76*5 osztrák négyszögmf. (4402"4 km'

2) s így a tó felszínével együtt összesen 87 mf

2 (5006'6 km"

2) csapadékterületünk van. Lefolyása jelenleg, illetőleg a történelmi időkben a Sió folyó, amely vizét 5V

a mf (41'7 km) hosszú úton Ozora alatt a Kapósba viszi, ez megint egyesül a Sárvíz folyóval és csatornával, s végre 1 A „csak" szócska úgy látszik az irodalomban elterjedt, túlzott adatokra czéloz. Sajátságos, hogy a MiüSSNER-féle adatok sem érik el az igazi legnagyobb mélységet. Ok sem találták volna meg, vagy pedig akkor nem volt ilyen nagy a mélység?