A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik
12 A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. RIES el is járt megbízatásában. A már említett LIEBALD dr.-ral és wieni fürdővendégekkel átrándult Tihanyba s elvezettette magát arra a helyre, a hol a tihanyi gyerekek a kecskekörmöket szedik (t. i. a Gödrösoldal aljához). Ott a vízmosás hornokrétegében ép kagylóhéjakat is talált s azokban, hosszas összehasonlítgatás után, a kecskekörmök «anyját» vélte felismerni. A gyűjtött anyagot felvitte Wienbe s PARTSCH PÁL-t kérte fel véleménynyilvánításra. PARTSCH PÁL véleménye és RiES-nek az értekezése a Tudományos Gyűjtemény 1820. évi XI. k. 37— 47. lapjain jelent meg «Az úgy nevezett Ketske körmökről a' Balaton'partjánn» czímen. PARTSCH PÁL véleményét a következő szavakban foglalta össze: «A mondottakból kitetszik, hogy az úgy nevezett megkövesedett ketske-körmök a' Balaton mellett elmorzsolódott, megmeszesedett, de éppen nem kővé vált maradványi legyenek a' Mytilus (LAMARCK ) egy bizonyos neme' teknyeje' keményebb és még zárjával is bíró tsuttsának; tsak hogy még is még mindenha kétséges marad, váljon az ezen értekezésben megírt Tek. RIES dr. által a' Balaton mellett talált kisded tsiga (Mytilus), azon Nemnek fiatal, még egészen ki nem nőtt példányja légyen-e, mellyből elmorzsolódása után az úgynevezett ketske-körmök lettek ?» RIES ezt a kétségeskedést azzal a feltevésével akarta eloszlatni, hogy a kis mytilusok közül csak azokból lettek kecskekörmök, a melyeknek a csúcsai agyaggal és meszes márgával «töltettek» meg, vagyis ily módon «nőttek» meg. PARTSCH első véleménye, minden előző véleménynél találóbban, a mytilidák között jelölte meg a kecskekörmök helyét. Az a kis kagyló, a melyben RIES a kecskekörmök «anyját» gyanította, tényleg jobban hasonlít a mytilusokhoz pl. a Mytilus edulis héjához, mint az ostrea vagy a vele rokon gryphaea és exogyra nemhez. De a különbségek sem kerülték el PARTSCH figyelmét s míg BRONN például még 1824-ban is «problematikus»-nak jelzi a kecskekörmök hovátartozóságát, PARTSCH részint a tihanyi példányokat, részint ezek wieni és brünni rokonait tanulmányozva új nemet, egy kollektivus genust ismer fel s azt congeria-nemnek nevezve, megállapítja, hogy ide tartoznak a kecskekörmök is (1. az 1. ábrát). A congeries szó «eine Zausammenhäufung von Aehnlichkeiten mit mehreren anderen Geschlechtern» kifejezője. E nem kollektivus természetét a közel rokon ostreidák közül az exogyra, a modiolopsidák közül a hippopodium és a myoconcha s a távolabbi családok közül a cardita, az isocardia és a megalodon-nem alakjaiban jelölte meg. A nem jellemzésében a kis kanálforma nyújtványt («die löffeiförmige Hervorragung»), a melyhez a mellső byssus-izom tapadt, mint olyan ismeretjegyet emelte ki, a mely ezt a nemet a mytilus-nemtől élesen megkülönbözteti. A mytilus-nemből ugyanezen időben, sőt PARTSCH-nál valamivel hamarabb, ROSSMÄSSLER a tichogonia, VAN BENEDEN a dreissena (driessena, driessensia, dreyssensia) nemet választotta ki, miután a PALLAS-ÍÓI még 1771-ben leírt s nagy feltűnést keltett Mytilus polymorpliusA s rokonait tanulmányozva fölismerték azoknak a mytilus-nemtől való eltérő jellegeit.
