A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik
6 A I) a, la ton v i elé ki kecskekörmök és lelőhelyeik. A tichogonia (tsr/oc = fal, '(ama = búb, vagyis falas búbúak) genus-név (valamint MüNSTER-nek még régibb enocephalus és CANTRAINE-nak mytilina és mytilomya neve) feledésbe merült. A dreissena név azonban a congeria név után is sokáig megmaradt mint a congeria synonymája s vegyesen osztották bele a kanalatlan és kanalas fajokat. T. RÓTH LAJOS ugyan «Adalék a székelyföldi neogen édesvízi lerakódások faunájának ismeretéhez» cz. közleményében még 1881-ben reá mutatott arra a «lényeges különbségre», hogy a congeria-nembe vett C. exigua, C. Simplex, C. auricularis etc. fajoknak nincs «apophysise» s így ezek a fajok «a még most is élő C. polymorpha PALL. sp.-sel egy csoportba tartoznak» (Földt. Közlöny XI. évf. 20 1.), mindazonáltal csak 1891 óta, OPPENHEIM -nak Die Gattungen Dreyssensia VAN BENEDEN und Congeria PARTSCH , ihre gegenseitigen Beziehungen etc. cz. közleménye óta osztjuk a kanalas septumos fajokat a congeria s a kanalatlan septumosokat a dreissensia-nembe. 1 Hogy a kecskekörmöket helyesen osztotta be PARTSCH a congeria-nembe, kétségtelen: a mellső byssus-izom tapadására szolgáló kanálforma nyújtvány a kevésbbé kopott példányok mindegyikén jól látható. PARTSCH a congeria-nem felállításakor négy fajt írt le, ú. m. a C. subglobosa, triangularis, Balatonica és spatliulata fajt. E négy faj közül a C. Balatonica-V és a C. triangularis-t kapta Tihanyból; RIES az elsőben, PARTSCH a másodikban gyanította a kecskekörmök «anyját». A C. triangularis jellemzése után ezt írta PARTSCH: «Lnbezweifelbar ist es diese Species, von der die Ziegenklauen (Taf. XII. Fig. 1 bis 4) stammen. Sie sind die abgebrochenen Spitzen oder der stärkere Theil der Schale, wo sich das Ligament-Grübchen und die Hervorragung zur Anheftung des kleineren Muskels befinden» (p. 99.). Néhány sorral tovább állításának megokolását így folytatja: «Der ausgezeichnete Kiel von Aussen und der ihm entsprechende Einschnitt im Innern lassen in Reihen, die man leicht nach allen Stufen der Abrollung zusammenstellen kann, keinen Zweifel übrig, dass es nur diese und nicht eine der noch zu beschreibenden zwei Arten von Congerien (Balatonica u. spatliulata) sei, aus deren Verstümmlung die Ziegen klauen hervorgehen». Hogy mennyire meg volt győződve PARTSCH a kecskekörmöknek a Cong, triangularis-sal való azonosságáról, kitűnik a következő föltevéséből is: «bei aufmerksamen Suchen am Seeufer von Tihany wird man wohl auch noch unbeschädigte grössere Exemplare der Congeria triangularis, als die abgebildeten, und mit der gewöhnlichen Grösse der Ziegenklauen im Missverhältniss stehenden finden. Sie müssen einer tieferen, unter dem Niveau des Sees liegenden Sandschicht in grosser Anzahl eingebettet, aber, da bisher noch kein grösseres, unbeschädigtes Exemplar uns zu Gesicht gekommen ist, sehr gebrechlich sein» (p. 100). PARTSCH nagy szolgálatot tett a tudomány fejlődésének a congeria-nem felállításával, a kecskekörmök teljes példányait is helyesen kutatta e nemen belül, csak abban tévedett, hogy a kecskekörmök «anyját» a viszonylag kicsiny Congeria triangularis fajában kereste. Azt, hogy a kecskekörmök és PARTSCH C. triangularis-a nem egy és ugyanazon kagylófaj, MÜNSTER nyomban észrevette. GOLDFUSS : Petrefacta Germaniae czímű munkájának (1834—1840 között megjelent) második kötetében (a 172. lapon) 1 Azt, hogy a «dreissensia» írásmód a helyes, nem a dreyssensia, LOCARD és DEWALQUE mutatta ki.
