A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához
JJj adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczén rétegek geologiájához és faunájálioz. 500 A 3. rétegcsoportban észlelhető homok- és kavicserek meg lencsék pedig kétségtelenül időszakos záporok hordalékai. Ezekben azonban a dombság (hát) bázisául szolgáló felső plioczén rétegekből kimosott, rendkívül kopott vastaghéjú kövületeken kívül más nem igen fordul elő, jeléül annak, hogy e kavicserek t orr ens vizek üledékei, a melyekben a finomabb héjú csigaházak összezúzódtak. Ebből a szempontból tehát a csendes, állandó vízfolyások (folyók) és az időszakos, torrens jellegű vizek között fontos különbség mutatkozik. Egyébkbént a «völgyi lösz» rendkívül homokos, itt-ott kissé rétegzett és éppenséggel nem olyan kötésű, mint a típusos eolikus eredetű és szárazabb éghajlatrajellemző faunát tartalmazó sárga lösz, a mely a sáfránykerti rétegsorból teljesen hiányzik. 1 A 2. réteg podzólos jellegű, kilűgzott kőzet, mely a terület utólagos beerdősödésére vall. Ebben csigákat nem találtam, csupán egyes töredékeket. Ez a közét egyébként meglehetősen réteges és levelesen elváló s anyagában igen sok homok és elszórt apró kavics van, 3 a mi arra utal, hogy ez a réteg eredetileg víz útján került a völgyi lösz fölé. Érdekes, hogy ásványos alkotórészei között a pontusi rétegek típusos, sárga és piros gránátja az uralkodó. Az 1. réteg feketésbarna, régi kulturtalaj, a melynek homokos összetételét Siófok és Sáfránykert között igen szép deflácziós jelenségek (pl. csupaszra fútt fagyökerek) szemléltetik. A mi már most a sáfránykerti és városhidvégi rétegek korát s egymáshoz való korbeli viszonyát illeti, az elmondottak alapján kitűnik, hogy a szóbanlevő rétegek kivétel nélkül alsó-pleisztoczén korúak. 1 A «völgyi löszt», a mely faunája és kőzettani sajátságai alapján a németországi «Sandlöss»-nek felel meg, valószínűleg épp oly kevéssé illeti meg a «lösz» elnevezés, mint a «mocsárlöszt». Egyrészt a «völgyi lösz» strukturája semmiképpen sem egyezik a típusos subaerfljus löszével, másrészt pedig faunája és a löszképződés elmélete között eddig ki nem küszöbölhető, éles ellenmondás mutatkozik. A löszképződés elmélete biologiai tényekkel vette fel a harczot, ezirányú vizsgálataink azonban egyelőre még nem kielégítők ahhoz, hogy e küzdelem eredményét megjósolhatnánk. Annyi azonban máris kétségtelen, hogy a füves pusztára jellemzőnek tartott puhatestű-fauna (az úgynevezett lösz-csigák) a steppére éppenséggel nem jellemző. Németországi szaktársaink már évek óta erre a felfogásra támaszkodva végzik vizsgálataikat, legújabban pedig B ROCKMANN-J EROSCH (Das Alter des schweizerischen diluvialen Losses. Vierteljahrschr. d. Naturf. Gesell. Zürich. Jg. 54. 1909. 449- 462. 1.) Schweizre vonatkozólag jutott az én megfigyeléseimmel teljesen egybevágó eredményre. Szerinte a schweizi «löszcsigák» között nincs egyetlenegy olyan faj sem, a mely száraz, meleg klímára utalna vagy ilyent igényelne, hanem ellenkezőleg, mindazok a fajok, a melyeknek azelőtt meleg klímára valló jelentőséget tulajdonítottak, ma már mind olyanoknak bizonyultak, a melyek igen nedves (magas páratartalmú) és nagy hőmérsékleti szélsőségeket nélkülöző éghajlatot igényelnek. W OLLEMANN (Fossile Knochen und Gastropodengehäuse aus dem diluvialen Kalktuff und Lehm von Osterode am Fallstein. A. a. 0. 45—50. 1.) és részben . M ENZEL (Ueber die Quartärfaunen im nördlichen Vorlande des Harzes und die Nehringsche Steppenhypothese. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pal. Jg. 1909. Nr. 87—94. 1.) ennél is tovább mennek, a mennyiben nem zárkóznak el annak a lehetősége elől sem, hogy a NEHRING klasszikus tanulmányai révén általánosan jellemzőnek ismert német- és csehországi pleisztoczén gerinczes steppe és tundra fauna nem azért kereste fel ezeket a közismert középeurópai lelőhelyeket, mert ott minden tekintetben hasonló életviszonyokat talált, mint eredeti hazájában, hanem, az előrenyomuló jégárak és az ennek folytán beállott élelemhiány kényszerítő hatása alatt. Hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak, azt egyelőre teljességgel lehetetlen eldöntenünk ; e kérdés elbírálásánál azonban mindenesetre eléggé figyelemreméltó körülmény az, hogy a Kárpátok övén belül hasonló steppe-fauna ezideig nem ismeretes. 2 Ezek sokkal nagyobbak, semhogy eolikus úton kerülhettek volna ide.
