A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához

IV. A SÁFRÁNYKERTI RÉTEGEK SZÁRMAZÁSÁRA ÉS KORÁRA VONATKOZÓ MEGFIGYELÉSEK ÉS VIZSGÁLATOK. A paleontologiai leletek, a sztratigrafiai megfigyelések és a laboratóriumi vizsgá latok alapján a sáfránykerti rétegsor keletkezésére nézve a következőket mondhatom: Az előttem ismeretes 15 rétegen alulról fölfelé végighaladva, látjuk, hogy a legalsó: 15., 14. és 13. rétegek határozottan folyóvízre valló, homokos üledékek. A 12., 11. és 10. rétegek kőzetanyaga szintén túlnyomóan homok. Faunájukat tekintve, ezek a rétegek mintegy átmenetül szolgálnak a 9. sz. tavi üledékbe, a. mennyiben elszórtan még mutatkoznak bennük folyóvízre jellemző alakok, de viszont már a tavi fauna előhírnökei is jelentkeznek. A 9. réteg kőzetanyaga agyagos, igen meszes iszap, a mely — mint fentebb említettem — minden valószínűség szerint a Balaton hajdani magas vízállásából származtatható. Erre vall a fauna egyezése a mai Balatonpart faunájával, jóllehet a 9. rétegben gyakori északi elemek a két fauna közt éles különbséget rögzítenek. A 8. kavicsos réteg, kőzetanyagát, annak fizikai tulajdonságait s faunáját tekintve, ismét folyóvízi eredet mellett szól s mint ilyen, valamely kisebb pleisztoczén folyó vagy nagyobb patak* «grand»-jának tekinthető. A 7. réteg nyilván ugyanennek a folyóvíznek később leülepedett finom homokja, a 6. pedig legutoljára megült (ártéri) iszap, jellemző folyóvízi kövületekkel.

1 1 Ez utóbbi réteg anyaga, mint arról meggyőződtem, azonos azzal a kőzettel, a melyet HORUsrrzKY 1903-ban «mocsárlösz»-nek nevezett el. (A diluviális mocsárlöszről. Földt. Közi. XXXIII. köt. 209—216. 1.) Tekintettel arra, hogy e kőzet sztratigrafiai helyzete és származása még nincs kellőképpen tisztázva, ezúttal bővebben nem foglalkozom azzal és csak néhány ellentmondásra óhajtok rámutatni HORUSITZKY definicziói és az én megfigyeléseim között. HORUSITZKY a mocsárlöszt «az eredeti subaerikus löszszel egyidejűnek és egyforma képződésűnek» mondja (i. h. 209. 1.). Szerinte a típusos eolikus löszszel egyidejűleg az árterületekre hullott porból keletkezett a mocsárlösz, a mely azonban néhány sorral feljebb «átváltozott, metamorph lösz» néven szerepel. Eltekintve attól, hogy ez a két meghatározás egymást kizárja, a «mocsárlösz» sztratigrafiai helyét HORUSITZKY szelvényei ellentétesen érzékítik. Amíg ugyanis az i. h. 211. lapján látható 2. ábrán ez a kőzet a szárazföldi lösz fölé települtnek látszik, addig a következő oldalon (a 3. ábrán) annak feküjében szerepel. Úgy látszik, az utóbbi felel meg a valóságnak. A mi már most e közét faunáját illeti, arra nézve HORUSITZKY két példát (bánkeszi és muzslai fauna) hoz fel, a melyekben szerinte keverten szárazföldi és mocsári fajok szerepelnek. Előbbiekről feltételezi, hogy azok «a mocsári növényeken élve, a vízbe eshettek, hol a mocsári faunával összekeveredtek». Tekintettel arra, hogy e szárazföldi fajok között Helix arbustoruiu és Clausilia pumila is szerepelnek, a melyek mocsarakban nem élnek, utóbbi feltevés lehetőségét kizártnak kell tekintenünk. Éppen olyan kevéssé tipusos «mocsári fauna» ellenben az a néhány indifferens vízi faj, a melyeket HORUSITZKY mocsárra jellemzőknek tart, a melyek azonban úgy folyó, mint álló vízben (tó, mocsár,