A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
34 4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 34 egyéves ágaiban, a primär fa közelében, a tracheidáknak a finom bélsugarakkal érintkező falrészein éppen ilyen gödörkék vannak (13. kép). Az Ullmannia Bronnii GÖPP. leveles ágainak társaságában talált ág vagy törzsecske trachideáit már GÖPPERT lerajzolta (13, XLV. tábla, 3. kép), de az udvaros gödörkék szórt elhelyezése következtében semmi olyant nem találunk e rajzon, a mi Araucaria-szerkezetre vallana. Nemkülönben lerajzolta SOLMS is (39, III. tábla, 15. kép, p. 13) egy leveles Ullmannia-zg fájának a szerkezetét, és e rajzból hasonlóképpen nem vehető ki az Araucaria-szerkezet. A SCHENK előbb említett rajzán azonban, a mely a GÖPPERT adatához hasonlóan, csakis egy oly izolált farészletre vonatkozik, a mely Ullmannia-zgzk közelében találtatott, már biztosan fel lehet ismerni az Araucaria-szerkezetet. Ha az utóbbi adathoz az említett vizsgálatom eredményét is hozzávesszük, úgy majdnem minden kétséget kizárólag bebizonyítottnak tekinthetjük azt, hogy az Ullmannia lombozathoz Araucaria-szerkezetü fa tartozik. És ha a GÖPPERT és a SOLMS előbb említett rajzai nem bizonyítják ezt, úgy azt nem tudhatjuk be egyébnek, mint annak, hogy az illető részletek szerkezete nem volt jól megtartva. Ezt már csak azért is valószínűnek kell tartanunk, mert hiszen a paleozoiban más, mint Araucaria-szerkezetű fatörzs, tudtom szerint eddig még nem találtatott, s így a GÖPPERT és a SOLMS által lerajzolt tracheidák is bizonyára Araucaria-szerkezetű fából származtak. Az előbb leírt s lerajzolt, tömötten egymás mellett álló udvaros gödörkéket különösen jól kivehettem azon az Ullmannia-zg on, a melyet HEER a XXI. tábla, 9. képén rajzolt le; ezenkívül azonban, a mint említém, a Voltzites hungarica (XXII. tábla, 3. kép) és Voltzites Böckhiana (XXIII. tábla, 7. kép) ágának alsó végéből vett törmeléken is. Ebből következik, hogy ennek a két különböző genusnak a fája egyaránt Araucariaszerkezetű lehetett. Ez legkevésbbé se lepjen meg, mert hiszen az együttes előfordulás oda mutat, hogy a Walchia genusnak is ugyanilyen lehetett a fája, és kétségen kívül áll, hogy a Pycnophyllum-fajoknak is Araucaria-szerkezetű fájuk volt. így tehát különösen az utóbbiak révén, egészen biztos adataink vannak arra, hogy különböző genusok bírtak Araucaria-szerkezetű fával, és így van a Voltzites-szel és az Ullmannia-wal is, a melyek közül a két Voltzites fajról amúgy is igen hézagosak az adataink, és lehet az is, hogy az Ullmannia-^al közeli rokonságban álltak. Ha a paleozoi rétegekből ismeretes növénymaradványokat mind figyelembe vesszük, úgy tehát a Pycnophyllum, Ullmannia, Voltzites, Voltzia és Walchia volnának azok, a melyek első sorban tekintetbe jöhetnek mint olyanok, a melyek Araucanaszerkezetű fatörzszsel bírtak, illetőleg bírhattak. Rendszertanilag csak a Cycadeák és Coniferák közé eső Pycnophyllum ismeretes; a többiek helye pedig a természetes rendszerben, a Coniferák között majd itt, majd ott jelöltetik ki, szóval ismeretlen. Az Araucaria genusszal azonban, a habitusukban, valamint az itt-ott előforduló tobozrészleteik külső körvonalaiban mutatkozó differencziák következtében, — a Walchiát kivéve, a melyet POTONIE az Araucaria-genushoz sorozott, — nem hozatnak összefüggésbe; sőt SCHENK a kapcsolat lehetőségét határozottan tagadja (36 35 9 , 2;! )). Ennek azonban alaposabb indokait a tények között hiába keressük, és a recens növények -Aj) <m ío) 13. kép. Araucaria Coockii fiatal ágának radiális hosszmetszete. 550/1.
