A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 35 hisztologiai szerkezetén tapasztalhatók szerint valóban indokolatlan, hogy az említett fosszilis maradványoknak az Araucaria genushoz való vonatkozásaitól erőszakosan eltekintsünk. Ellenkezőleg, mindaddig, a míg e növények szaporodási szervei nem lesznek behatóan ismertekké, és ezen az alapon az ellenkező be nem bizonyul, azoknak egymáshoz és az Araucaria genushoz való rokonságát kétségbe vonni nincs okunk. — Oly kézzelfogható bizonyítékát a rokoni vonatkozásnak, mint a milyent e növények fatörzsének teljesen egyező szerkezetében bírjuk, csakis akkor volna indokolt figyelmen kívül hagynunk, ha a recens növények hisztologiai szerkezete erre feljogosítana. Ezeken azonban ilyen viszonyokat nem tapasztalunk. Távolabbi rokonságban álló fajok hisztologiai szerkezete ugyan lehet azonos, de a rokonság folytonossága ezeken mindig megszakítás nélküli, s ha bizonyos hisztologiai berendezések ismétlődhetnek is a rendszerben egymástól távol álló növényalakokon, teljesen megegyező szerkezet mégis csak rokon fajokon fordul elő, a melyek valamely kisebb-nagyobb rendszertani komplexum határain belül esnek. Senki sem fogja tagadni pl., hogy az Araucaria és Dammara, továbbá a Pinns genus, a Cupressineae csoport, vagy a Taxaceae család fajai, nemcsak a külső morfológiai sajátságok, hanem a hisztologiai szerkezet tekintetében is egy-egy rokon csoportot alkotnak. A hisztologiai szerkezet rendszertani értékét korántsem becsülöm túl, sőt a mint már előbb kifejtettem, a hisztologiai szerkezetet egyáltalán nem tartom arra alkalmasnak, hogy a növény külső sajátságainak ismerete nélkül, erre aprólékosabb rendszertani meghatározásokat alapítsunk; úgy hiszem azonban, hogy az oly teljesen megegyező szerkezet, mint a milyen az Ullmannites, Pagiophyllites és az Araucaria és Dammara fajok fáján tapasztalható, mégis csak elfogadható vezérfonalul a rokonság megállapításában, különösen a fenforgó körülmények között, a melyek más irányú felfogás számára egyáltalán nem nyújtanak támpontokat. Ezek szerint tehát valószinűnek kell tartanunk, hogy a kréta-, sőt a jura-korszakba visszanyúló Araucarieae közvetlen rokonsági sorozata, a mezozói korban élt Pagiophyllum, valamint az ezzel talán közelebbi rokonságban álló Albertia, Leptostrobus, Brachyphyllum s még mások, és a paleozoi rétegekből származó Walchia, Voltzia és Ullmannia növények által alkotott csoporton vonul vissza a Pycnophyllum genusig. SCHENK az említett feltevésében ezt a levezetést, a melyet nagyjából EICHLER is magáévá tett volt, azzal czáfolja, hogy nem az Araucariákkal kapcsolatban álló növények, hanem a Ginkgo rokonai tekintendők olyanok gyanánt, a melyek a Cycadeák és Coniferák között álló fosszilis növényekből: a Calamodendreae, Pycnophyllum és Dolerophylleae fajaiból veszik eredetüket. A Calamodendreae és Dolerophylleae oly kétes csoportok, hogy ezekre systematikai meghatározásokat alapítani alig lehet, s így csupán a Pycnophyllum marad meg mint olyan, a mely itt szóba jöhet. Ezzel pedig, azok alapján, a mit az Araucaria-szerkezetü fával bíró, paleozói és mezozói korú növényekről ismerünk, sokkal jogosabban hozhatjuk kapcsolatba az Araucaria-1 és Dammara-1, mint a Ginkgo-1. Hogy a karbon-korig visszavezető Ginkgophyllum, Dicranophyllum, valamint a későbbi Baiera, Phoenicopsis, Feildenia és még más fosszilis genusok is, a recens Ginkgo-val kapcsolatban állanak, azt valószinűnek tarthatjuk, s eme szintén hézagosan ismeretes fosszilis genusok, az Araucariá-\a\ rokon fosszilis növények mellett, összekapcsolhatják a Ginkgo-1 a legrégibb Cycadinae-ve 1. Hogy azonban ezek a Pycnophyllum mai közelebbi vonatkozásba volnának hozhatók, mint az Araucaria-k, arra nincsen bizonyítékunk. 3*
