A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
A balatoni fosszilis fák monografíája.. 33 sorolandók; még pedig Ullmannites Geinitzii névvel. Feltűnő e tobozokon, hogy a Cunninghamia sinensis kisebb tobozaival, külsejükben teljesen megegyeznek. A röviden elősoroltak szerint, a kővágószőllősi fatörzsek előfordulási helyéről csupán az Ullmannia Geinitzii és a valószínűleg ehhez tartozó tobozok, valamint a két Volizites maradványai tekinthetők olyanoknak, a melyek úgy a felismerhetőségük, mint a nagyobb mennyiségben való előfordulásuk alapján arra jogosítanak, hogy a fatörzsekkel kapcsolatban ezekre súlyt helyezzünk. A fatörzseknek a leveles ágakkal való viszonyáról szólva, pillantsuk át először röviden azt, a mit más előfordulások alapján ide vonatkozólag ismerünk Ismeretes, hogy a Pitus nevű fáktól eltekintve, a paleozói rétegekben csupa Araucaria-szerkezetű fatörzsek fordulnak elő, a melyek egy részéről bebizonyult, hogy a Pycnophyllum-okhoz tartozók, másik részüknek hovátartozása pedig ismeretlen. Ama levél és termésmaradványok alapján azonban, a melyek társaságában e fatörzsek előfordulnak, az utóbbiak hovatartozása iránt már több feltevés nyert kifejezést. így POTONIE (33 , 29 3) az Ullmannites Rhodeanus GÖPP. típushoz tartozó « Tylodendron» bélkővel bíró fát, a Walchia genusszal hozta kapcsolatba és (33 ;10 2) ugyancsak «Tylodendron» bélkővel hozta kapcsolatba a Voltzia genust is. KRAUS pedig az Araucarites Schrollianus-t, előfordulása alapján, a Walchia piniformis fájának tartja. Ezenkívül SCHENK (36 27 5) leírt s lerajzolt egy Ilmenau mellől származó Araucaria-szerkezetű fát, a mely lt. kép. Ullmannia ágrészletek társaságában fordult elő; 12. kép. Bélsugár-gödörkék A , r • , , TT n Bélsugár-gödörkék az Ullmannia Gei- az Araucarites cupreus KR. fajt pedig szinten Uli- a Voii-.ues Böckhinitzii Hr. ágából vett , , , , .. c- • \ ina \ an a (Hr.) ágából vett töredéken. 600/1. mannia lombozattal hozza osszefuggesbe (36 87 0). töredéken. 6t,o/i. KRAUS (24 , ;( J) az Araucarites keuperianus GÖPP. fajt Voltzia (Glyptolepis) levelekkel s termésekkel hozza összefüggésbe, a mit GÖPPERT (16 4 2) is helyesel; az Ar. württembergicus (UNG.) fajról pedig ugyancsak KRAUS feljegyzi (35 38 4), hogy a Pagiophyllum Kurrii SCHIMP. fajnak lehet a fája. Ezek mind csupán feltevések, az együttes előfordulás alapján; jelentőségük azonban az adatok szaporodásával emelkedik, és ha kedvező előfordulások által alapjukban indokoltaknak bizonyulnak, úgy minden esetre igen számottevően fognak hozzájárulni az illető fosszilis növények ismeretéhez. A pécsvidéki Ullmannites törzseknek az előbb említett Ullmannia és Voltzites fajok társaságában való előfordulása, az elősorolt feltevéseket nagyrészt szintén megerősíti. Erre nézve azonban a puszta feltevésnél többet mondó, közvetlen bizonyítékot is sikerült találnom. Az Ullmannia Geinitzii és a két Voltzites faj leveles ágának fájából ugyanis apró részleteket törtem ki, s miután az egészen összelapított és porlékony ágból használható csiszolatot készíteni nem lehetett, e töredékeket egy skalpellum lapjával porrá törve vizsgáltam meg, mikroszkóppal. A törmelék nagyrészt apró szénrészecskékből állt, itt-ott azonban áttetsző, sárgás szemcsék is akadtak, a melyek megkövesedett tracheida-roncsoknak bizonyultak s rajtuk a 11. és 12. képen látható, tömötten egymáshoz lapuló, 5—6 JJ. átmérőjű udvaros gödörkéket vettem ki. Ezeknek kerekded és hosszúkás száduk van. Miután rendesen több sorban foglaltakegymás mellett helyet, úgy hiszem, hogy nem mások, mint a bélsugarak gödörkéi. Erre nézve az Araucaria Coockii fajt vizsgáltam meg és azt találtam, hogy ennek A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Pal. Függ. 3
