A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik
12 A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. Ezen a néven említi 1874-ben a kecskekörmöket BÖCKH JÁNOS 1 is a Balatonvidék néhány helyéről: Padragról és a kapolcsi Mázoskútról, valamint 1875-ben HOERNES RUDOLF dr. 2 is Kravarsko-ból, Horvátországból. HOERNES RUDOLF dr. volt az elsó', a ki a kecskekörmökben önálló, új congeria fajt sejtett, a mint azt a következő szavai is bizonyítják: «Angesichts der zahlreichen Unterscheide, welche diese Varietät (t. i. a Cong. Balatonica var. crassitesta FUCHS varietást) von der echten C. Balatonica trennen, dürfte es sich vielleicht mit der Zeit, sobald vollständigere Exemplare der Beschreibung zugänglich sein werden, als vortheilhaft herausstellen, diese Varietät als eigene Art zu betrachten, welche dann nach dem Prioritätsrechte den Namen Congeria ungula caprae MÜNSTER ZU tragen hätte, da unzweifelhaft die bekannten «Ziegenklauen des Plattensees mit der besprochenen, Cong, übereinstimmen und nicht der Cong, triangularis PARTSCH angehören, wie dies bereits von FUCHS auseinandergestellt wurde». Az, a mit HOERNES dr. e szavakban megjövendölt, csakhamar bekövetkezett: 1884-ben BRUSINA, 1886-ban HALAVÁTS mutatott reá a varietas önállóságára. BRUSINA 1884-ben «Die Fauna der Congerienschichten von Agram in Croatien» cz. közleményében nyilvánította önálló fajtól eredőknek a kecskekörmöket s felújította reá a Dreissena ungula caprae nevet, a melyet már BRONN is alkalmazott volt a Lethaea Geognostica-ban, a mi a prioritás szempontjából jogos volt ugyan, de tárgyi szempontból nem volt helyes. BRUSINA tehát nem várta be azt az időt, melyet HOERNES dr. tűzött ki igen helyesen : «sobald vollständigere Exemplare der Beschreibung zugänglich sein werden» s nem követte azt az ajánlatát sem teljesen, hogy az önállónak bizonyuló fajra a Congeria ungula caprae név alkalmaztassék. HALAVÁTS ellenben megszívlelte HOERNES dr. mindkét ajánlatát: csak akkor mondta ki, hogy «a balatoni kecskekörmöket s általában a hasonló erős csőrű alakokat önállóaknak» tartja, s azokra a Congeria ungula caprae MÜNST. nevet alkalmazza, a mikor 1886-ban Kustélyon olyan, csaknem teljes, congeria-példányt lelt, a melyet a kecskekörmök anyjának tartott. HALAVÁTS «A kustélyi pontusi korú fauna» cz. közleményében le is írta, le is rajzolta a Cong, ungula caprae-X. Leírása azonban, mint maga is mondja, összefoglalás, még pedig a kustélyi csaknem teljes két példány, a somlyóvásárhelyi monstruozus csőrű példányok és PARTSCH, FUCHS, HOERNES dr. irodalmi adatai alapján. A kustélyi és a somlyóvásárhelyi példányok között azonban elég szembetűnő különbségek vannak, továbbá egyrészt PARTSCH és másrészt FUCHS és HOERNES dr. nézetei között is elég nagy az eltérés, kérdéses tehát, hogy helyes-e ez az összefoglalás és hogy a kustélyi vagy a somlyóvásárhelyi példányok tekintendők-e a kecskekörmök igazi anyjának ? Ez a kétségeskedésünk, mint látni fogjuk, indokolt. Még mielőtt a kecskekörmök anyja véglegesen meg lett volna állapítva, már is irodalmi reklamáczió indult meg a faj felújítása és a synonymák megállapítása tekintetében. Az a körülmény ugyanis, hogy HALAVÁTS 1886-ban megjelent közleményében nem czitálta BRUSINA-nak 1884-ben közölt czikkét, arra indította BRUSiNÁt, hogy 1892-ben a synonymák felállítása, 1893-ban pedig még ezen kívül a faj fel1 A Bakony déli részének földtani viszonyai II. r., A m. kir. Földt. Intézet Évkönyve III. k. 88. és 89. 1. 2 Tertiär-Studien von dr. RUDOLPH H OERNES ; Jahrbuch der kais. kön. geologischen Reichsanstalt. 25. Band. pag. 66.
