A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
187 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. nem érthetett egyszersmind levantei rétegeket is, azt legjobban HALAVÁTS tudja, aki kimondotta, hogy «a pontusit követő levantei korszakban már csak a NagyAlföldet borítja, még pedig édesvíz». 1 HALAVÁTS «az Alföld Duna-Tisza közötti része» czímű munkájának 2 113. lapján a levantei tóról azt mondja: «e tó az Alföld medenczéjét borította már csak s délen még Szlavóniába nyúlt át». Miután tehát HALAVÁTS szerint a túldunai részben nincs levantei-korú üledék, evidens, hogy ROTH a pannóniai rétege azonos az én pannóniai rétegemmel, melyről azt mondom: «... hogy én az alatt a fogalom alatt «pannóniai emelet» azt értem, amit régebben a Congeria rétegek neve alatt értettek». Habár HALAVÁTS szerint «zavar lett szülő anyja a pannóniai elnevezésnek», mindazonáltal — csodálatosan — a zavar megszűntével kitűnt, hogy ez elnevezés egész helyesen van használva. S ha már most a fogalmat illetőleg jól körvonalzott s már irodalmilag rég használt kifejezést alkalmazok, nem érhet — legalább jogosan — HALAVÁTS-nak az a vádja, mintha én új elnevezést használnék s ezzel a szinonimákat szaporítanám. SUESS EDE «Das Antlitz der Erde» czímű művében a szóbanforgó plioczén rétegeket tárgyáló fejezet czíme: «Pontische oder Pannonische Stufe», ami szintén azt mutatja, hogy a két fogalmat ő egyenértékűnek veszi. Ezzel szemben naiv dolog lett volna, ha HALAVÁTS kívánsága szerint a pannóniai kifejezés használatát bizonyítva, azokat a helyeket idézem, ahol SUESS rövidség szempontjából csakis a divatosabb «pontusi» elnevezést használja. Hogy nem voltam annyira naiv, azt HALAVÁTS részemről irodalmi tájékozatlanságnak tartja. Mert ha SUESS EDE művének egyik lapján a két fogalmat egyenlő értékűnek tartja, pár lappal később sem változhatott meg ebbeli nézete, ha mindjárt nem is hangoztatja újból. Miután tehát látjuk, hogy a «pannóniai» elnevezést — ha mindjárt nem mindig czéltudatosan is — dc már régebben egy jól körvonalazott fogalomra használták, csak az a kérdés merülhet föl, hogy az újabban használatosabb «pontusi» kifejezés van-e ennyire czélszerű. Nézzük tehát azért ennek az eredetét és fogalomkörét. Én nem vetem HALAVÁTS szemére irodalmi járatlanságát, — miként ő velem teszi, — de ki kell jelentenem, a történeti hűség szempontjából, hogy a pontusi elnevezést nem BARBOT DE MARNY vezette be az irodalomba (1860-ban), — mint ő állítja, — hanem LEPLAY (1842-ben). 3 ANDRUSOV 1897-ben «Einige Bemerkungen über die jungtertiären Ablagerungen Russlands und ihre Beziehungen zu denen Rumäniens und Oesterreich-Ungarns» czímű munkájában ezeket mondja: «az odessai mészkőnek ugyanaz a batrologiai helyzete, mint a Congeria rhomboidea szinté». Később azt mondja: «. . . die Bezeichnung pontisch . . . csakis az odesszai mésznek és a vele egykorú (aequivalens) rétegeknek felelhet meg. Később pontusinak vettek különböző ausztria-magyarországi, olaszországi, rhone-medenczebeli stb. congeriás réteget. Ezek hasonló, de nem ugyanolyan batrologiai helyzetűek, faunájok igen különböző, úgy hogy mindezek a «pontusi» rétegek nem teljesen egykorúak, így elveszti a «pontusi» elnevezés jelentőségét mint «emelet» s lesz facies». 1 HALAVÁTS GYULA: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 72 lap. 2 Földtani évkönyv. XI. kötet. 189. 3 L EPLAY : Description géologique du bassin du Donetz; DEMIDOFF: Voyage dans la Russie meridionale et la Crimée etc. czímű műben.
