A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 27 Araucaria- és Dammar a- fák is Pagiophy Hite s-e knek határoztathatnak meg. Ezen azonban csakis az változtatna, ha együttes előfordulás alapján azt lehetne következtetni valamely fáról, hogy az az említett recens genusok valamely fosszilis fajához tartozhatik. Ez esetben természetesen az illető fa Araucarites, vagy biztos adatok esetében Araucaria, illetőleg Dammara lenne. Azt is fel kell tételeznünk, hogy a mezozói korú Araucaria-szerkezetű fák, ezenkívül más fosszilis genusokkal, mint: Brachyphyllum, Albertia, Leptostrobus stb.-vel is kapcsolatban állanak. Biztos adataink azonban ez irányban sem lévén, egyelőre nem marad más hátra, mint hogy a mezozói korú Araucaria-szerkezetü fákat, a melyek különben is egymáshoz mind igen hasonlóak, egy «genus»-névvel jelöljük. A mi az egyes fajokat illeti, azok úgylátszik legnagyob részben éppen oly indokolatlanul elkülönített Araucarites-fajok, mint a milyeneknek a paleozóiból származókat az előbbiekben megismertük. Nemcsak hogy nincsenek kimutatva közöttük elfogadható különbségek, hanem a legtöbbön a hisztologiai sajátságok kellő ismeretét, illetőleg leírását s rajzait is nélkülözzük. Úgy, hogy nagy részük már ebből az okból is törlendő. Ama sajátságaik alapján, a melyek ismeretesek, nagyrészt nem különböztethetők meg sem az Ullmannites Rhodeanustól, sem a recens Araucaria- és Dammara-genusok fájától. Mint ientartandót emelhetem ki, a Franken és Württemberg keuperjében igen elterjedt Pagiophyllites keuperianus (GÖPP.) típust (5. kép), melynek leírása a GÖPPERT (11 23 4. 16 40 2) és KRAUS (24 6 7) adatai szerint, valamint az Arboretum Fossile-ben levő csiszolatok alapján, a következőkben foglalható össze: Tracheidáin az udvaros gödörkék egy vagy két sorban állanak, összelapítottak, száduk köralakú vagy egy kissé elliptikus. A bélsugarak egy sejtnyi szélesek, 2—50 sejtnyi magasak, a keresztcsiszolaton 2—11, átlag 6 tracheidasor által választvák el. Radiális falukon a felemás gödörkék rendesen egy sorban állanak, itt-ott két sorban, belső száduk elliptikus, a külső kerületük köralakú. SCHIMPER (35 24 5) az Araucarites keupeiianus-t, együttes előfordulás alapján, a Glyptolepis (Voltzia) maradványokhoz tartozónak tartja. Az Araucarites württembergicus (UNGER) (11 2I2. 35 38 4), mely együttes előfordulás alapján a Pagiophyllum Kurrii SCHIMP. fajjal hozatott összefüggésbe, s a melyről tudtommal rajz nem készült, leírása szerint a P. keuperianus-X(A nem különböztethető meg. Hasonlóképpen az Araucarites Edwardianus GÖPP. (16 40 2) sem. Az A. thuringicus BORNEM. (52 6 1) a leírás és a rajzok alapján szintén a P. keuperianus típushoz csatolható, mert a szerző által leírt s lerajzolt széles üreg, a tracheidák között (Tab. III, Fig. la.) nem lehet gyantavezeték, hanem szétroncsolódott sejtek helye. A bélsugarak sejtfalának szerkezetét UNGER nem adta meg, s így a kövület hovátartozása tulajdonképpen kétes, valamint az sem indokolt, hogy ugyanott egy barnavaskővé alakult Conifera-fát, a melynek bélsugarait (Tab. III. Fig. 8) két sorban álló udvaros gödörkékkel rajzolta le, A. t/iuringicus-nzk határozott meg. UNGER az újzélandi triászkorú kövületek közül (44 1 2) határozta meg a Dammara fossilis-t. Hogy a recens Dammara genus biztos meghatározásának itt nincs 5. kép. Pagiophytlites keuperianus (GÖPP.). Radiális hosszmetszet. 220/1.
