A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 34 semmi alapja, azt már SCHENK is megemlítette, s az előzőkből is kiderül. Ha tényleg egyező az illető kövület szerkezete a Dammara fájával, úgy az a P. keuperianushoz csatolandó. Ugyanott írta s rajzolta le UNGER a Podocarpium dacrydioidesddp, melynek sze-kezetét a recens Podocarpus és Dacrydium genusok fájának szerkezete közé esőnek tartja. Az előbbihez hasonlóan ez a meghatározás is nélkülözi a kellő alapot. A rajzokból azt lehet következtetni, hogy a kérdéses fa Araucariaszerkezetű, csakhogy az udvaros gödörkék a rossz megtartás következtében eltorzultak, illetőleg száduk kitágult és udvaruk kerülete megkisebbedett, a mit a kövült fákon gyakran lehet tapasztalni. Ha így van, akkor a leírásban s rajzokban megadott sajátságai szerint, a F. keuperianus-xó\ nem különböztethető meg. A Spitzbergák juraformácziójából származó Araucarites latiporosus (CRAM.) (HEER . Flora foss. arct. I. p. 176) fajt beható revízió alá vette SCHENK (36 86 !) s arra az eredményre jutott, hogy ez rossz megtartású kövületre van alapítva. Ezt teljes joggal lehet állítani; ezután azonban SCHENK ugyanott ezzel a fajjal biztosan azonosnak írja le az A. koreanus FELIX fajt s annak is kifejezést ad, hogy ezek a Protopitys Bucheana GÖPP. fával rokonok. Ezeknek a következtetéseknek nem lehet más alapot tulajdonítani, mint azt, hogy mind a három fosszilis fának széles, összelapított udvaros gödörkéi vannak. Ez azonban a többi szerkezeti sajátságok ismerete hiányában, a vonatkozások megállapításához nem elegendő. Legbehatóbban le van írva közülük az A. koreanus FELIX faj (8), mely Kóreából, triász vagy harmadkori rétegekből származik. Bélsugarainak finomabb szerkezete azonban ismeretlen s ezért az előfordulásának pontos megállapítása esetén sem alkalmas típus gyanánt. KRAUS (35 . iS 4) a Tasmania jurájából származó Pinites Hügelianus GÖPP. (11 2I 4) fajt is az ő Araucarioxylon-jai közé sorozta. Ennek a fajnak rajza tudtommal sehol sincs megadva. A GÖPPERT leírása szerint (poris contiguis, vei sparsis) Araucaria-szerkezetű fa is lehet, de biztosan nem állítható. Hézagos leírása következtében nem használható. A jurakorszakbeli Araucaria-szerkezetü fák között találjuk még az Oroszországból származó Araucarites argillicola EICHWALD fajt (4 6 1). Ez különösen abban jrülönbözik a P. keuperianus-tó\, hogy a tracheidák radiális falain 2—3 sorban, tömötten álló udvaros gödörkék foglalnak helyet. A tangencziális csiszolat képén ezenkívül feltűnik, hogy a bélsugarak középső sejtjei feltűnően nagyobbak, mint a többi sejtek. Ez mindenesetre feltűnő szerkezet, a mely egyetlen Araucaria-szerkezetű fán sem tapasztalható. A bélsugarak gödörkéinek szerkezetét az Eichwald leírásából s rajzaiból nem lehet kellően kivenni; az a sok különféle nagyságú gödörke, a mely a rajzon látható, egyrészt nem lehet mind gödörke, másrészt pedig csak körülbelül lerajzolt köröcskék, úgy hogy ezek iránt is kétségeink lehetnek. Ez okból ezt a fajt sem lehet típus gyanánt elfogadni. Az Észak-Amerikai juraformáczióból származó A. arizonicus fajról közelebbi adatokkal nem rendelkezem, és sajnos a krétakorú Araucaria-szerkezetű fák közül az A. virgtnianus KNOWLTON és A. armeniacus GÜRICH fajokról sem. Az Észak-Afrika krétakorú rétegeiből származó A. aegyptiacus UNGER (46 22 S, 13 2 6 9) faj, mint olyan, a melynek tracheidáin 2—3 sorban álló udvaros gödörkék vannak, s ezek között gyakoriak a gyantasejtek, alkalmas volna típus gyanánt az esetben, ha bélsugársejtjeinek szerkezetét is ismernők. E nélkül azonban további meghatározásokhoz ez a faj, a meglevő leírás és rajzok alapján, nem nyújthat biztos támpontokat.
