A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
148 Adatok a balatonmelléki pannóniai koréi létegek faunájához. csak az oldali részen, hanem a felső és alsó él mellett belül is van egy-egy él, úgy hogy a fejlett példányokon rendesen 7 él van. A kanyarulatok keresztmetszete s igy a szájnyílás is körded, legföljebb az alsó és felső — de leginkább az alsó — él mentén kevéssé szögletet formáló. Az utolsóelőtti kanyarulatot alig érintő szájnyílás függélyesen álló, összefüggő éles ajkakkal. A növedékvonalak finomak, de élesek. Legnagyobb példányom átmérője 1"5 mm. vastagsága 0'5 mm. Ezt az elegánsan díszített kis alakot már rég gyűjtöttem Tihanyban. Közel rokona a FusCH-tól ugyancsak Tihanyból leírt var. bicincta, úgy hogy ettől csakis az oldali résznek élekkel diszített volta különíti el (marginális élek). Az oldalt díszítő élek mindig valamivel gyengébbek mint a felső és alsó él. Az oldali élekszáma változó, lehet egy — ilyen példányt ábrázoltam az I. tábla 17. ábrában — lehet azonban ezen kívül még 2; amidőn a középső (3-ik) alatt és fölött még egyegy van. Néha a középső (3-ik) él hiányzik. De nemcsak oldalt hanem a ház felső és alsó részén is, a felső és alsó élen belül, tehát a felső él és varratvonal között valamint az alsó él és varratvonal között, sőt az alsó él és köldök között is van egy-egy él. Ezt szépen látni a III. tábla 21. ábrájában bemutatott példányomon, valamint BRUSINA idézett rajzain. Azokat az átmeneti példányokat, melyeknek az oldali része nincs ilyen élekkel díszítve, — tehát a marginális élek hiányoznak hanem csakis alul és fölül van a var. bicincta-ra jellemző két erős élen kívül még egy-egy gyenge éle, a var. bicincta-hoz vettem; bár a var. polycincta-hoz is vehettem volna. Lelethely: F faj eddig a balatonmelléki felső-pannoniai emeletből ismeretes csak és pedig a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjéből ; ebből Tihanyban a Fehérpart középső (II.) rétegéből 2, a felsőből (III.) 30 példányt gyűjtöttem. BRUSINA ugyaninnen ábrázolja, míg HALAVÁTS nem is említi. LÓCZY LAJOS Zala-Apátiban a 2b-vel jelzett rétegből gyűjtötte 4 példányát, melyeken az alsó és felső erős él között egy gyengébb harmadik s mellette ismét néhány, még nagyítóval is alig látható gyenge él van. A magasabb Cong, rhomboidea szint Prosodacna Vutskitsi jellemezte faciesében Túron és Tabon van meg. Túrról a 2. számú rétegből 1 jó megtartású, a tabi Retkesárok téglavetőjéből kapott anyagból pedig 5 példányát preparáltam ki. 5. Valvata carinata FUCHS. 1870. Valvata carinata FUCHS. — FUCHS : Fauna v. Tihany. Pag. 536.(6.) Taf. XXI. Fig. 10—12. 1894. » » » i— LÖRENTHEY: Kurdi fauna. 21. lap. 1904. » » » — HALAVÁTS : Pontusi irodalom. 77. lap. Ez a faj sokban eltér az eddigiektől, úgy hogy az alsó-pannoniai emeletbeli Planorbis verticillus BRUS.-IIOZ közel álló planorbis-nak is lehetne venni. A marginális él erős, de nem léczszerű, hanem lekerekített s ettől az oldalak majdnem lapos, alig domború felületet formálva haladnak a felső (apicalis) és alsó (köldök) élig. Egyedül az utolsó kanyarulat felső részén középen lefutó él erős léczszerű. Ettől a lapos s elég mély varrattal elkülönített kanyarulatok gyengén lejtenek befelé, úgy hogy a tekercs kevéssé bemélyedt, de nem annyira, mint FUCHS 10. ábráján látni. Az utolsó kanyarulat alsó részén lefutó köldökéi gyenge, lekerekített, mint a V. simplex-né\, s így nem olyan erősen kiemelkedő, mint a V. simplex
