A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
149 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 var. unicincta, V. simplex var. bicincta és V. simplex var. polycincta-ni.\ és mivel ez az él a varratvonal közelében van, a köldök szűkebb, mint az előbb említett fajok bármelyikénél. Az eddigi fajokénál jóval erősebb növedékvonalak ferdén állók, lefelé hátra hajlók, minek következtében a ferdén álló, lekerekítetten négyszögű szájnyílásnak felső ajka jóval előbbre nyúlik mint az alsó, a mi szintén a planorbis-okxa emlékeztet. Lelethely: Ezt a fajt is Tihanyból írja le FUCHS S innen eddig csakis az ő leírása alapján volt ismeretes, miután HALAVÁTS a Balatonmellékéről egyáltalában nem említi. Én később Kurdon a magasabb Cong, spinicrista és C. rhomboidea jellemezte szintben is megtaláltam. Úgy hogy e fajt a felső-pannoniai emeletnek Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjén kívül a magasabb Cong, rhomboidea és C. spinicrista jellemezte szintből is ismerjük; gyakorinak azonban sehol sem mondható. Tihanyban a Fehérpart alsó (I.) rétegéből 1, a felsőből (III.) pedig 15 típusos példányát gyűjtöttem. 6. Valvata gradata FUCHS. 1870. Valvata gradata F UCHS . — F UCHS : Fauna von Tihany. Pag. 536. Taf. XXI. Fig. 13—16. 1902. » » » — HALAVÁTS: Balatonmelléke. 36. lap. 1903. » >> » —- LÖRENTHEY : A szarmata és pannóniai képződményeket áthidaló rétegek Magyarországon. 62. lap. 1904. Valvata gradata F UCHS . — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 78. lap. Ez érdekes fajt FUCHS Tihanyból írja le, később HALAVÁTS is innen említi. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az a faj, melyet BRUSINA Iconographiájában (XIII. tábla. 57—60. ábra) lerajzol Markusevecről, nem tartozik a V. gradata-hoz. Csodálom, hogy HALAVÁTS Pontusi irodalom czíinű összeállításában BRUsiNA-nak ezt az alakját V. gradata-nak veszi, akkor, a mikor ő tihanyi típusos példányokat ismer. FUCHS kiemeli e faj főbb jellegeit, hogy az első kanyarulatok domborúak, míg a két utolsó lépcsőzetes, amennyiben egy él egy keskeny, lapos, a varratot határoló felső (apicalis) és egy domború oldali részre osztja. A mély köldököt éles él határolja. A ház felülete vagy teljesen sima, vagy pedig az oldali és alapi része a kanyarulatoknak számos finom, kiemelkedő harántfonallal díszített. Ehhez hozzáfűzhetem, hogy az említett felső él igen erőteljes lécz alakú, s innen a varratig terjedő felső része az utolsó kanyarulatoknak vízszintesen álló, vagy teljesen lapos vagy alig észrevehetően domború. A köldököt határoló él is igen erős, úgy hogy ez a két él tűnik legelőször is szembe, mert a felület többi részét az oldalakat és köldökrészt díszítő spirális fonalak ezekhez képest igen gyengék, nagyító nélkül nem is láthatók, még aránylag legerősebb egyik-másik példányon a köldök él fölötti egynéhány. FUCHS ábrája sem a legjobb, mivel az oldalakat diszítő spirális fonalak túlerősre vannak rajzolva. BRUSINA markuseveci példányai inkább korong alakúak, míg a V.gradata laposan kúpdad s így a kanyarulatai sokkal lépcsőzetesebbek. A markuseveci példányokon a felső él nem dominál, sőt ez mindig gyengébb a többinél, a V. gradata-nál pedig fordítva van. Különben pedig a markuseveci példányok, amennyire BRUSINA munkáiból ilyesmi megítélhető az alsó, a V.gradata pedig a felső-pannoniai emeletből való. Tihanyi példányaim között «teljesen sima» nincs, mint azt FUCHS inondja™a faj leírásánál, mivel a felső él és köldökéi valamennyinél megvan és csakis az oldalakat diszítő spirális fonalak hiányozhatnak.
