A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
146 Adatok a balatonmelléki pannóniai koréi létegek faunájához. bizonyítják, én azonban már Kurdról magasabb a C. spinicrista és C. rhomboidea jellemezte szintből is kimutattam; ugyané szintből T. ROTH LAJOS Tabon, a Hőjegihegy árkának jobb lejtőjéből, a 6-vel jelzett réteg homokkőgumóiból is gyűjtött egy példányt, mely legnagyobb valószínűséggel e fajhoz tartozik. 2. Valvata simplex FUCHS var. nnicincta LÖRENTHEY nov. form. (I. tábla, 16. ábra.) Ez a kis korong alakú ház négy lassan növekedő kanyarulatból áll. A kanyarulatok vagy mind egy síkban fekszenek, vagy pedig a tekercs kevéssé kiemelkedik. A kanyarulatok a ház felső részén simák, eléggé domborúak, mély varrattal elkülönítettek, míg alul az utolsó kanyarulaton erős, léczszerűen kiemelkedő s lent mindkét oldalt sekély barázdával határolt él van. Ettől az éltől kezdve az egész köldökrész lapos, kanyarulatai tölcsérszerűen mélyednek. A kanyarulatok keresztmetszete s így a szájnyilás alakja is csaknem teljes kör, csakis az alsó élnek megfelelő belső barázda mentén csúcsosodik ki kevéssé. A szájnyílás függélyesen álló összefüggő, éles ajkakkal. A növedékvonalak gyengék, élesek, de finomak. Legfejlettebb példányaim átmérője . . 2 mm. vastagsága . 0'7 mm. Ez új alak a V. simplex és V. bicincta között áll. A ház felső része sima kanyarulataival teljesen a V. simplex-re., míg az alsó részen lévő erős él a V. bicincta-xa vall; egyébként egyezik ezekkel. Tehát nem egyéb, mint erős köldökéllel bíró V. simplex. Lelethely: A tilianyi Fehérpart középső (II.) rétegében 2 (köztük a lerajzolt) példányt találtam. Gyakoribb és típusosabb e faj Fonyódon a Fonyódhegy alsó rétegében, melyből a szállodával szemben 50 példányt gyűjtöttem. De a Balatonmellékén nemcsak ebben a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintben, hanem a magasabb Cong, spinicrista jellemezte szintben is megvan, bár itt már ritkább. Én ugyanis a tabi anyagból 11 példányát preparáltam ki. 3. Valvata simplex FUCHS var. bicincta FUCHS 1870. Valvata bicincta FUCHS. — FUCHS : Fauna von Tihany. Pag. 536. Taf. XXI. Fig. 7—9. 1894. » » » — LÖRENTHEY : Kurdi fauna. 21. lap. 1904. » » » — HALAVÁTS : Pontusi irodalom. 77. lap. 1 FUCHS e fajt is Tihanyból írja le, HALAVÁTS nem említi Balatonmelléki munkájában, holott az apró planorbis küllemű Valvata-k között ez a legelterjedtebb s leggyakoribb faj. Gazdag anyagomon szépen látni, hogy e faj mennyire változó. Legtöbb példányom teljesen egyezik FUCHS kitűnő rajzával és leírásával. Vannak példányaim, melyeknél a kanyarulatok mind egy síkban vannak bekanyarodva, másoknál ismét a tekercs gyenge lapos kiemelkedést formál. A kanyarulatok felül vagy laposan domborúak, vagy pedig egyszerűen gyengén domborúak s ilyenkor a varratok is mélyebbek. A kanyarulatok felsőrészén lévő él erőssége is igen változó. Leggyakoribb az a típusos alak, aminőt FUCHS 7—9. ábrájában bemutat. 1 HALAVÁTS «Pontusi irodalom» czímü összeállításában e fajt következetesen « Valvata bicinata FucHs»-nak írja, FUCHS munkájának egy sajtóhibáját átvéve.
