A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
142 Adatok a balatonmelléki pannóniai koréi létegek faunájához. spinicrista és C. rhomboidea jellemezte szintjében (Tabon), hanem a mélyebb Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintben is találtam Fonyódon egy a típushoz közel álló példányát, a Fonyódhegy alsó (1. sz.) rétegében a szállodával szemben. 6. Vivipara gracilis LÖRENTHEY. (III. tábla, 18. ábra.) 1894. Vivipara gracilis LÖRENT. — LÖRENTHEY: Kurdi fauna. 17. lap. I. tábla, 7. ábra. 1902. » » » — HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 39. lap. I. tábla, 7. ábra. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 82. lap. Ezt a karcsú faját a felső pannóniai emeletnek Kurdról írtam le. A faj típusát tevő s a kurdi munkámban ábrázolt példány, az oldalak lapos voltát s így a varratbarázdák sekély voltát illetőleg is, eddig az egyedüli. A fajnak eddig ismert többi példánya úgy Kurdon mint Köttsén is, mint a 18. ábra mutatja, lépcsőzetesebb s igy némileg a Vivipara kurdensis LöRENT.-hez hajló. Példányaim legtöbbjének utolsó kanyarulata spirálisan vonalzott. HALAVÁTS is említi e fajt Köttséről s szintén megemlíti, hogy példányain a «varratok határozottabbak», mint az én Kurdról ábrázolt példányomon. Hozzá teszi egyúttal, hogy sajnos a lerajzolt példányomat nem láthatta, ezt én is sajnálom, bár nem rajtam múlott, én HALAVÁTS lerajzolt példányai közül az engem közelebbről érdeklőket kötelességszerűen mind átnéztem. Lelethely: Csakis a balatonmelléki felső-pannoniai emelet felső részéből ismerjük eddig e fajt Kurdról s újabban Köttséről. Innen a Tabra vivő út melletti föltárásból HALAVÁTS számos példányát gyűjtötte. Én 8 példányát találtam a köttsci anyagban. 7. Vivipara Rothi nov. sp. (III. tábla, 19. ábra.) Kétségtelenül faunámnak egyik legérdekesebb alakja az a sajátos éllel díszített Vivipara, melynek egyetlen fogyatékos példányát TELEGDI R OTH LAJOS gyűjtötte Köttsén. Ennek jellegeit röviden a következőkben foglalhatom össze : A gömbdeden tornyos ház 6 egyenletesen s elég gyorsan növekedő kanyarulatból áll, melyek közül az elsők lekerekítettek, simák, míg a két utolsó erős éllel díszített. Ez az él az utolsóelőtti kanyarulatnak a közepén, az utolsónak pedig a felső harmadán fut le. Az utolsó kanyarulat jóval magasabb, mint a tekercs. A kanyarulatok felülete a mély varratvonal és a kanyarulatokat díszítő él között lapos, míg az él alatt domború, illetve az utolsón közvetlenül az él alatt gyengén befűződött s azután domború. A növedékvonalak erősen hátrafelé futnak, s amenynyire megítélhető, az él mentén kis öblöt formálnak, mint a pleurotoma-V\\ä\; valószínű azonban, hogy a szájszegélyen ennek nem felelt meg kimetszés. A szájnyílás ferdén álló, csúcsain lekerekített deltoidot formál. Az ajkak sérültek s így nem tanulmányozhatók. A köldök hasadékszerű de elég tág. Méretei: magasság 23 mm. legnagyobb szélesség. ... 20 mm. utolsó kanyarulat magassága . 14 mm. tekercsmagasság 5 mm. E fajt daczára annak, hogy díszítésére nézve minden eddig tőlem ismert fajtól eltér, eleinte csak monstruositásnak voltam hajlandó tekinteni, miután a felü-
