A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
143 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 letet díszítő él a második kanyarulaton egy sérülésnél veszi kezdetét, s innen folyton erősbülve szabályszerűen fut le. Hogy azonban egyetlen egy sérült példány alapján új fajnak veszem, erre az indít, hogy ANDRUSSOV prof. legutóbbi budapesti tartózkodása alatt mutatott néhány hasonló díszítésű oroszországi Vivipara fényképet. Ezek némileg indokolttá teszik a faji elkülönítést, bár a későbbiek nem tudom, nem fogják-e eljárásom helytelenségét bizonyítani, mint ahogy HANTKEN «Tinnyea»-járól is kiderült, hogy sérült Melanoides. Ha alakom önálló faj, úgy a Vivipara-nak egyszersmind sajátos új alneme is, melynek megjelölésére a «Carinia» elnevezést javaslom. Ez érdekes alakot a Balaton déli részének felvevő geológusáról és e példány felfedezőjéről T. ROTH LAJOS állami főgeologus és főbányatanácsos úrról nevezem el. Lelethely: A felső-pannoniai emeletnek Congeria spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte facieséből Köttséről ismerem egy példányát. 8. Vivipara Lóczyi HALAVÁTS. 1902. Vivipara Lóczyi HALAV. — HALAVÁTS: Balatonmelléke. 29. lap. I. tábla, 5—6. ábra. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 83. lap. Míg HALAVÁTS e fajt a felső-pannoniai emeletnek Congeria triangularis jellemezte szintjéből ismerteti, addig én magasabb a Congeria spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte szintben találtam meg típusos példányait, ami minden esetre azt bizonyítja, hogy ezt sem lehet színtjelzőnek venni, amint ezt a Viv. Sadleri és Viv. cyrtomaphora-ró\ is kimutattam. En is gyűjtöttem teljesen típusos, a HALAVÁTS ábráival egyező példányokat (bábonyi agyagból), de gyűjtöttem ezeknél laposabb kanyarulatú s így a Viv. gracilis LöRENT.-hez közeledő példányokat is (Bábonyon az alsó homokból). Lelethely: A felső-pannoniai emeletnek Congeria spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte szintjéből új lelethelyről említem Bábonyból, ahol az alsó homokban két a típustól kevéssé eltérő és a felső agyagban pedig egy típusos példánynyal van képviselve. / 9. Vivipara Fuclisi NEUMAYR. (II. tábla, 23. ábra.) 1875. Vivipara Fuclisi NEUM. — NEUMAYR és PAUL : Die Congericn- und Paludinenschichtcn Slavonians und deren Faunen. P. 58. Taf. V. Fig. 5. és 16. (L. ugyanitt az előző irodalmat). Fonyódon egyetlen kitűnő megtartású példányát gyűjtöttem ennek az érdekes fajnak, mely termetre NEUMAYR idézett munkájának V. tábla 5. és 16. ábrája között áll. Könnyen fölismerhető az utolsó kanyarulaton észlelhető állandó s jellemző lelapultságról (depresszióról). Példányomon jól látható a spirális vonalzás is, amit HöRNES MÓR némely moosbrunni példányról is említ. Különben közlött ábrám a jellegeket jól mutatja. Lelethely: E faj eddig Szlavonából a cerniki, malinoi, novskai és a Brod melletti Capljavölgy alsó-levantei képződményeiből, valamint a malinoi középsőlevantei emelet legalsó rétegeiből ismeretes. Megvan még északon a wieni medenczében Moosbrunn mellett Valvata piscinalis MÜLL., Prososthenia sepulcralis
