A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez

141 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 Vív. kurdensis ősének tekinthetők, melyekből ez fejlődött. Nem akarom egyelőre mint új fajt leírni, míg a magyarországi pannóniai és levantei képződményeknek összes vivipara­it kritikailag át nem dolgoztam, hanem csak a főbb különbségek fölsorolására szorítkozom. A zömök Viv. cyrtomaphora-xé\ élesen elkülöníti c karcsú alakokat az, hogy a tekercse magasabb, mint az utolsó kanyarulat, míg a Viv. cyrtomaphora-né\ az utolsó kanyarulat magassága tetemesen fölülmúlja a tekercs magasságát. A Viv. kurdensis-tő\ ismét az különíti el, hogy a ház nem annyira kúpalakú és hegyes, mint a Viv. kurdensis-é, hanem tompa hengeres s miután a kanyarulatok nem nőnek annyira hirtelenül, a kanyarulatok lépcsőzetesebbek és az oldalai függélyesebben állók. Közel állnak e fajhoz a Vivipara Sadlerit és Viv. cyrtomaphora-t áthidaló alakok is, de ezek sem annyira karcsúk, mint a szóban levő alakjaim. Lelethely: Fonyódon a Fonyódhegy alsó rétegéből a szállodával szemben hat különböző fejlettségi fokon lévő példányt, a vasútállomás mögötti homokgöd­rökben pedig kettőt gyűjtöttem. A tihanyi Fehérpart alján a vegyes omladékban is találtam két példányt, melyet ide kell venni. 4. Vivipara kurdensis LÖRENTHEY. 1904. Vivipara kurdensis LÖRENT. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 83. lap (Lásd ugyanitt az előző irodalmat). Ezt a magas tekercsű, lépcsőzetes kanyarulatú hegyes héjú fajt a Balaton­melléki felső-pannoniai emeletben több helyen találni. Mint minden Vivipara faj, úgy ez is változó alakú. Miként Kurdon, úgy Köttsén és Tabon is vannak a Viv. gracilis LÖRENT. és Viv. cyrtomaphora BRUS. fajokhoz átmenetet tevő példányok. Lelethely: Ezt a Kurdról leírt fajt a Köttséről kapott anyagban találtam meg és pedig a Tabra vivő út melletti föltárásból 110, a Csepelyre vivő út melletti föltárásból pedig 3 példányban. A köttsei példányok nem nőnek olyan nagyra mint a kurdiak, de azért típusosaknak tekinthetők. E fajnak 8 példányát gyűjtötte F. ROTH LAJOS a bálványosi malomnál, melyek közül egy a kurdiaknál kisebb ép és a többi hiányos példány. 5. Vivipara balatonica NEUMAYR. 1904. Vivipara balatonica NEUM. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 82. lap. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat). NEUMAYR e fajt Tabról írja le, később én gyűjtöttem Szegzárdon és Fonyó­don, majd HALAVÁTS Nagy-Berényen. Tabon alig van példány, amint ezt HALAVÁTS is kiemeli, mely a NEUMAYR-nél, IV. tábla 6. ábrájában közölt típussal egyeznék. Példányaimnál is az utolsó kanyarulat alsó részén lévő él lekerekítettebb, mint a NEUMAYR ábráján feltüntetett példányon. Legtöbb példányom a IV. tábla 7. ábrá­jában közölt példánynyal egyezik, mely NEUMAYR szerint a Viv. Suessi és Viv. pannonica-\\Q7- hajlik. A típushoz közel áll még az a példány, melyet Fonyódon a Fonyódhegy alsó (1. sz.) rétegében találtam. Lelethely: Tabról a Retkes téglavetőjének 4. sz. rétegéből csak 5 olyan pél­dányom van, mely típusosnak tekinthető s 115 a Viv. pannonica-hoz hajló lépcsőze­tesebb, laposabb oldalú példányom. T. ROTH LAJOS több példányát gyűjtötte Nagy­Berényben. De nemcsak a balatonmelléki felső-pannoniai emeletnek Congeria

Next

/
Thumbnails
Contents