A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
118 Adatok a balatonmelléki pannóniai koréi létegek faunájához. zömökebb, illetve az utolsó kanyarulata felfújtabb, mint a M. oxyacantha-é, és míg a M. oxyacantha-vrk\ a két, vagy ritkábban a három utolsó kanyarulat tüskésen díszített, addig a M. kurdica-ná\ csakis az utolsó kanyarulaton vannak tüskés dudorok. Vannak a Bálványosi-malomtól olyan példányok is, melyeknél az utolsóelőtti kanyarulatokon is vannak tüskék, ezek azonban már a M. oxyacantha-hoz formálnak átmenetet; ugyancsak innen ismerem e fajnak minden tüske nélküli, sima fiatal példányait is, valamint olyanokat is, melyeket hosszúkás, narancssárga színű, váltakozó sorokban álló foltok díszítenek. Míg a M. oxyacantha a felső-pannoniai emeletnek Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjében és a magasabb Cong, rhomboidea szintnek faciesében egyaránt megvan, addig a M. kurdica-\. csakis a Cong, rhomboidea szintnek facieseiből ismerjük. Lelethely: E faj eddig csakis a felső-pannoniai emelet Cong, rhomboidea szintjének a Cong, spinicrista és Prosodacna Vutskitsi tömeges föllépésével jellemzett fácieséből ismeretes Kurdról és Köttséről. A köttsei anyagból egy hiányos fejlett és három embrionális állapotban levő példányát preparáltam ki. Ugyancsak Köttséről gyűjtött TELEGDI R OTH LAJOS a közelebbi lelethely megjelölése nélkül két fogyatékos példányt és a Bálványosi-malomtól DK-re levő föltárásból 62-őt. 11. Melanopsis gradata F UCHS (non R OLLE). 1870. Melanopsis gradata FUCHS. — FUCHS : Congerienschichten v. Tihany. P. 539. T. XX. F. 13-14. 1894. » » » — LÖRENTHEY : Kurd pontusi faunája. 22. lap. 1902. » » » —HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 45. lap, II. tábla, 15. ábra. 1904. » » » — HALAVÁTS : Pontusi irodalom. 105. lap. F UCHS Tihanyból írja le és ábrázolja e fajt egyetlen sérült példány alapján; később HALAVÁTS a Balatonmellékéről hét helyről említi, kiemeli azonban, hogy — sajnos — Tihanyról nem ismeri s így nem állapítható meg, hogy F UCHS mely szintből írhatta le. Nekem sikerült Tihanyban több példányát gyűjteni. F UCHS e fajnak csak egyetlen fiatal példányát ismerte és ábrázolta; HALAVÁTS fejlett példányt ábrázol. De míg HALAVÁTS rajza rossz, addig FucHS-é kitűnő. Példányaim teljesen egyeznek F UCHS rajzával, csakhogy míg az ő példánya 7 mm., addig az enyémek, HALAVÁTS példányaival egyezőleg, 11 mm. magasak. Lelethely : E faj a felső-pannoniai emelet legmélyebb szintjében, a Congeria nngula-caprae jellemezte szintben is élt már. Tihanyból e szintből egy példányt kaptam. A tihanyi Fehérpart alsó (I.) rétegéből egy, a középső (II.) rétegből két, a felső (III.) rétegből hat és a szőlők alatti szakadék föltárásában két példányát gyűjtöttem. Ebből látni, hogy Tihanyban a Cong, balatonica és C. triangularis jellemezte szintben fordul elő, s hogy fölfelé mind gyakoribb lesz. A Balatonmellékén előfordul a felső-pannoniai emelet legfelső rétegeiben is Kenesén, Balatonfő-Kajáron és Kurdon, sőt éppen ith gyakoribb, bár valami nagyon gyakorinak sehol sem mondható. Daczára ennek Köttsén csak egy példányát gyűjtöttem, mely kisebb a mélyebb szintekben található példányoknál; ugyanitt TELEGDI R OTH LAJOS is gyűjtött négy példányt.
