A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához. 115 ból BRUSINA is ábrázol példányokat. Enyingről, a Horgas-utczai föltárásból szintén több példányt határoztam meg. LÓCZY Zala-Apátiban öt példányát gyűjtötte az alsó 2. Lve 1 jelzett színtben, valamint 7 példányát a 2-es számú konkrecziós agyagból. Gyakoribb azonban a magasabb édesvízi faciesben; így Öcsön a falu keleti végén 15, a nagyvázsonyi Kinizsi-torony árkában 16, a Nagy-Vázsony és Öcs közötti kocsiút mentéről pedig 10 darabot gyűjtöttem. Sőt a peremartoni Unió Wetzleri-s homokból is kaptam 81 példányt. 5. Melanopsis Stnri F UCHS. 1873. Melanopsis Sturii FUCHS. — FUCHS : Neue Conch, a. d. Congerienschichten etc. Pag. 21. Tai. IV. Fig. 18—19. 1874. Melanopsis Sturii FUCHS. — BÖCKH J.: Bakony déli része. II. rész. 83. lap. 1902. » » » — LÖRENTHEY: Pannonische Fauna von Budapest. Pag. 211. Taf. XVII. Fig. 16—17. 1902. Melanopsis Boeltgeri nov. sp. — HALAVÁTS : Balatonmelléki fauna. 46. 1. Ii. tábla, 14. ábra. 1904. » » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 103. lap. 1904. » Sluri FUCHS. — HALAVÁTS : Pontusi irodalom. 107. lap. HALAVÁTS Boettgeri néven mint új fajt írja le a balatonmelléki felső-pannoniai emeletben előforduló Mel. SturiX. HALAVÁTS leírása teljesen ráillik a M. Sturi-ra, sőt a Mel. Bouéi FÉR. var. multicostata HANDM.-ra 1 is ; ezekkel azonban nem hasonlítja össze s így nem indokolja meg új faját. A magasabb szintekben előjövő példányok általában kicsik s vékonyhéjúak, ilyenek azonban a peremartoni és tinnyei (16. ábra) alsó-pannoniai emeletben is vannak. HALAVÁTS e fajt mint gyakorit a vörös-berényi (Fűzfő-major) és kenesei (Fancsérpart 2. sz. réteg) Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintből említi s mint kevésbbé gyakorit Fonyódról (hegyfal közepe) és Hegymagas-ról a Congeria rhomboidea szintjéből. Lelethely: A tihanyi Fehérpart középső (II.) és felső (III.) rétegben 3—3, a Fehérpart alján kimosva pedig körülbelül 16 töredékes példányt gyűjtöttem, melyeket ide veszek. LÓCZY Zala-Apátiban 4 példányát gyűjtötte a 2 b-ve\ jelzett rétegből. Ugyancsak ide kell venni a felső édesvízi szintben gyakran előforduló alakokat is, aminőt Fonyódon a (II.) rétegben 9-et, Nagy-Vázsonyban a Kinizsi-torony sánczaiban 7-et, a Nagy-Vázsony és Öcs közötti kocsiút árkában pedig 4-et találtam. Nem lehetetlen, hogy e fajhoz tartoznak azok a töredékek, melyeket Hegymagosról és a túr-karádi út föltárásának 2. számú rétegéből kaptam. 6. Melanopsis defensa F UCHS. (III. tábla, 25. ábra.) 1870. Melanopsis defensa FUCHS. — FUCHS : Radmanest. Pag. 353. Taf. XIV. Fig. 79. 1902. » (Pauluccia) defensa FUCHS. — BRUSINA : Iconographia moll foss. Taf. XXIX Fig. 9—18. 1904. Melanopsis defensa FUCHS. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 104. lap. F UCHS e fajt Radmanestről ismerteti meg, később BRUSINA Iconographia czímű atlaszában ugyancsak innen ábrázolja, úgy hogy irodalmilag eddig csakis innen volt ismeretes. HALAVÁTS a Balatonmellékéről nem említi, én is csak egy kitűnő megtartású példányát preperáltam ki abból az enyingi anyagból, melyet TELEGDI 1 Fossile Conchylienfauna von Lcobcrsdorf. P. 36. Taf. VIII. Fig. 10—12. 8*
