A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
87 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 az 1905. július 5.-én kelt hozzám intézett levelében helyesli ÜRUSiNA-nak ez eljárását, mivel ezeknek hozzá véleménykérés szempontjából gyakrabban beküldött alakoknak — amint írja —• kevésbbé ferde és elől erősebben lehajló (herabsteigend) szájnyílásuk van, mint a H. Chaixi-nak, továbbá kevésbbé bemélyedő, majdnem fogasnak (dentlich) mondható köldöhasadékuk. Lelethely: A fonyódi felső-pannoniai emelet Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjében települt szárazföldi lencséből kapott anyagból 8 sérült példányát preparáltam ki. 2. Helix (Tachca) baconicus HALAVÁTS. 1 (II. tábla. 22. ábra.) 1902. Helix baconicus IIALAV. — HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 55. lap, III. tábla 7. ábra 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 125. lap. HALAVÁTS a faj leírásánál nem említi egyik fontos jellegét, mely a II. tábla 22. ábrájában ábrázolt öcsi példányomon jól látszik, t. i., hogy az utolsó kanyarulat a varrat alatt spirálvonalzású. Erre vonatkozólag BOETTGER tanár egyik hozzám intézett levelében azt írja: «ist von allen mir bekannten Tachea-Formen durch die namentlich unter der Naht deutliche Spiralskulptur gut unterschieden und dürfte ein Nachkomme der Gruppe der Hclix {Tachea) bohemica B TTGR . (aus dem Unt. Mioc. von Tuchosic) sein». Meg kell jegyeznem, hogy a spirálvonalas díszítés nem mindegyik példányon egyforma erősségű. A lerajzolt példányomon igen jól látszik a színezés nyoma is, miből arra lehet következtetni, hogy olyan színezetű volt mint a H. vindobonensis FÉR.-nek a dévai várhegyen előforduló példányai, t. i. fekete-sárga szalagokkal díszített. Ilyen szalag kettő látható az öcsi példányom utolsó kanyarulatán, egyik az utolsó kanyarulat közepe táján, a köldök körül, a másik a varratvonal folytatásában. Lelethely: Öcsön a falu K-i végén föltárt édesvízi rétegből 10 ép és töredékes példányát gyűjtöttem; néhány példány töredéke a fonyódi (II.) édesvízi (4. sz.) rétegből is került gyűjteményembe. Sőt nem lehetetlen, hogy e fajhoz tartozik az a töredékes példány is, melyet a peremartoni Unió Wetzleri-s szintből kaptam. 3. Helix (Aegista) pannonica nov. sp. A szárazföldi fajoknak egyik legérdekesebbje az a fonyódi lapos, majdnem korong alakú, alig emelkedő tekercsű faj, melynek háza lassan növekedő, e'ősen becsavart (eng aufgerollt) 7—8 kanyarulatból álló, alul mély és tág köldökkel átfúrt, szájnyílása tág, holdalakú visszahajló (kitágult) szájszegélylyel, felületét pedig erősen kiálló éles, durva növedékvonalak díszítik. E faj igen szépen bizonyítja, hogy amint a pannóniai korszakbeli elegyesvízi, úgy a szárazföldi fauna is keletázsiai jellegű; amennyiben az Aegista alnem alakjai China és Japánban élnek. Hiányos példányaimat a szükséges összehasonlító anyag hiányában nem tud1 A Helix baconicus HALAV. NEUMAYR-nak a dalmátiai édesvízi márgából leírt és ábrázolt Helix cfr. Touronensis NEUM.-hez (non DESH.) (Jahrb. d. k. k. g. Reichs-Anst. Bd. XIX. Pag. 365. Taf. XII. Fig. 20.) hasonlít, melylyel nem lehetetlen hogy azonos is. SANDBERGER erre (Land- und Süsswasserconch. P. 675) azt mondja, hogy az originalét látva, határozottan mondhatja, miszerint nem egyezik DESHAYES fajával, hanem kétségtelenül új faj, melyet NEUMAYR újból le fog írni.
