A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
86 Aclatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához. Lelethely : A fonyódi Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintbe települt szárazföldi lencsékből, körülbelül 10 sérült példányát kaptam ez érdekes fajnak, amiből látni, hogy e szárazföldi alak a pannóniai korszak vége felé nem volt éppen ritka a mai Magyarország területén. 2. Archaeosonites ind. sp ? Az Arcliaeozonites nembe kell venni azt a két fogyatékos példányt is, melyet TELEGDI R OTH LAJOS Öreglakon (Somogy) gyűjtött. Ezeknek háza gömbdedebb, mint az előző fajé. Lelethely: Két példányt ismerek az Öreglaktól ÉÉK-re lévő öreglaki szőlőhegy E-i lejtőjéről, melyek agyagos, csillámdús kékesfehér homokból valók. XIII. Helix (L.) v. I. H. Ennek a szárazföldi nemnek csak néhány faját gyűjtöttem a Balatonmellékén, pannóniai emeletbeli szárazföldi és bemosva az édesvízi képződményekben. A Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintbe tartozó, s így eddig legmélyebbnek ismert pannóniai emeletbeli szárazföldi képződményekben Fonyódon a helix-ék nagy egyedszámban vannak. Legnagyobb részök azonban összenyomott, sérült s így biztosan meg nem határozható. Az eddig innen ismert háiom faj, három különböző alnembe tartozik; az Tacheocampylaea, Tachea és Aegista alnembe. HALAVÁTS balotonmelléki munkájában csak azt az egy fajt említi, mely a gömbded házú, befödött köldökű, tág holdalakú szájnyílású és visszahajló (kitágult) szájszegélyű, szalagos díszítésű Tachea LEACH alnembe tartozik. Említ ugyan még HALAVÁTS ezenkívül egy alakot ITelix Fuclisi néven, mint új fajt, mely azonban nem más, mint a ma is élő közönséges Vallonia pulchella M ÜLL. 1. Helix (Tacheocampylaea) Doderleini BRUSINA. 1874. Helix robusta (non REUSS) BÖCKH. — BÖCKH JÁNOS: A Bakony déli részének földtani viszonyai. II. rész. 83. lap. 1894. Helix Chaixii (non MÍCH.) LÖRENT. — LÖRENTHEY: Kurdi fauna. 26. lap. II. tábla. 24. ábra. 1897. » (Tacheocampylaea) Doderleini BRUS. — BRUSINA: Matériaux ctc. T. I. Fig. 1—2. 1904. » Chaixii MICH. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom 126. lap. 1904. » Doderleini BRUS. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 126. lap. BÖCKH JÁNOS ezt a magyarországi pannóniai képződményekben elterjedt fajt ITelix robusta néven említi öcsről. Én Kurdról egy benyomott tekercsű példányát ábrázoltam, melyet MICHAUD-nak a DK Francziaország közép-pliocen márgájából Helix Chaixii néven ismertetett fajával azonosítottam s kiemeltem, hogy amennyiben rajzból megítélhető, a kurdi példány valamivel kisebb mint a francziaországi s a külső ajka talán valamivel erősebben visszahajlott. Végül megemlítem, hogy e kurdi faj valószínűleg azonos azzal, melyet a zágrábi múzeumban Lepavina-ról láttam. En e nem teljesen ép s egyetlen kurdi példányát nem mertem a tőlem csakis ábrából ismert H. Chaixii fajtól elkülöníteni. BRUSINA azonban az említett lepavinai példány alapján újnak vette e fajt, elkülönítve a H. Chaixii-tö\. BOETTGER OSZKÁR
