A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 19 szintén nem ismerte, és csak a tracheidák 2—4-soros udvaros gödörkéiből itélt. Mindamellett ehhez a leginkább ismeretes fajhoz kell alkalmazkodnunk, a másik három pedig, mint külön faj törlendő. Ezek csak az esetben lesznek tekintetbe vehetők, ha újabb vizsgálatok révén a szerkezetük behatóbban ismeretessé lesz, és kiderül, hogy a P. Brandlingiitól hisztologiailag biztosan megkülönböztethetők. Pycnophyllites. Ez alatt a név alatt foglalhatók össze mind ama növénymaradványok, a melyek valószínűleg a Pycnophyllum genus fajaihoz tartoznak, de ez biztosan meg nem állapítható. Ide sorozandók tehát ama fák is, a melyek 3—4-soros udvaros gödörkéik és előfordulási körülményeik folytán valószínűleg Pycnophyllum-fák, de bélcsövük nem ismeretes. Ide tartozhatna a leírások szerint, a Cordaites Credneri (MORGENROTH

) (30 3

8), a melyet GÖPPERT (17) a Pycnophyllum Brandlingii fajhoz sorozott. Ha ez kétségen kívül állana, úgy ezt a fafajt, az előbbiekben megállapított eljárás szerint, a Pycnophyllites Brandlingii név illetné meg. Ez azonban nem volna indokolt azért, mert a C. Credneri igen hézagosan van leírva, sem a bélsugarak gödörkéi, sem a tracheidákon levők nem voltak megállapíthatók, így tehát e fafaj egyszerűen törlendő. Hasonlóan törlendő a hozzá viszonyítva leírt C. compactum MORGR. (30) is. Az Araucarites ambiguus (WITH.) (11 23

4, 16 39

7) fajt SCHENK (36 24

3) Pycnophyllum-famk tartja, valamint MORGENROTH is (30 3

a), azonban ez a fafaj is hézagosan van ismertetve. Az Araucarites thannensis GÖPP. (17

1

8) fajról STENZEL kiemeli (17 2

1), hogy a Pycnophyllum Brandlingii-1ó 1 csakis korkülönbség választja el. Miután ez a kulmban fordul elő, tehát Pycnophyllites is lehet, és így ide volna sorozandó, a MORGENROTH által Thann környékéről leírt (30) C. Brandlingii-ve\ együtt, a melylyel a leírás adatai szerint azonosítható. A Cordaites Schenkii fajt MORGENROTH (30

4

0) apróbb (12 JJ.. átmérőjű) gödörkéi által különbözteti meg, és ehhez csatolja az Araucarites pachyticus GÖPP. (13

25

7 , 30

3

9) fajt és az A. saxonicus GÖPP. fajhoz csatolt fák egy részét is. A C. Schenkii megkülönböztetése, hiányos diagnózisa folytán indokolatlan, valamint ugyanilyen az Ar. pachyticus GÖPP. fajé is, a melyet szerzője a vastag tracheidafalak alapján különböztet meg. Utóbbinak az Arborétumban levő csiszolatait megvizsgáltam s a vastag, helyenként majdnem collenchymaszerű alkotású sejtfalakat, a mint MORGENROTH (30 4

0), úgy én is az elkövesedés okozta sajátságnak tartom. Bélsugársejtjeinek finomabb szerkezete pedig sem a leírásokból, sem az Arboretum példányaiból nem állapíthatók meg. Ezek után mind a két fajt törlendőnek, illetőleg olyannak tartom, a melyet tudományos elnevezés nem illethet meg. Hogy miért csatolja MORGENROTH (30) az Araucarites saxonicus GÖPP. fajt a Pycnophyllum-hoz, azt nem értem, hiszen a GÖPPERT rajzaiból (13. Tab. LIV. LVI) kivehetőleg, e törzseknek igen szűk bélcsövük van. Erről a fajról tehát a további csoportban kell szólnunk. Itt legyen megemlítve a Cordaites Hallii (DAWSON) (2, 3 1

4, 16 39

5) és az ettől szűkebb tracheidái által megkülönböztetett C. Newberryi (DAWSON) (3 1

4). Egyrészt ez a megkülönböztetés indokolatlan, másrészt mindkét faj leírása és rajzai hézagosak; mást nem tudunk meg ez adatokból, mint hogy a tracheidákon 2—4 soros, hasítékos szádú udvaros gödörkék vannak, a mely alapon egyrészt a P. 2*