A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák mo nográfiája. 18 széles, Artista bélcső alapján lehetséges, a melyen keresztben álló diaphragm ák, gyűrűalakú rovátkok vannak. Oly fák, a melyeknek bélcsöve nem ilyen, vagy ismeretlen, e genus alá nem sorozhatók. Ezek szerint tudtommal itt csakis a Cordaites 1 Brandlingii (LINDL, et HÜTT.) (17 1 2, 30 3 9, 18 26 4), C. Ouangondianus (DAWS.) (17 9. 3 1 2), C. medullosus GÖPP. (I?,,/) és C. Erianus G. et S. N. (3 U) jöhet szóba. A többi idesorozott fák, a diagnózisok szerint részben a Pycnophyllites, részben az Ullmannites-ekhez sorozandók. A fennebbi négy Pycnophyllum-fa elkülönítése, az előfordulási helyeik eltérő geologiai kora (Devon, Karbon, Perm) következtében részben indokoltnak látszik, a hisztologiai szerkezetükben azonban oly alárendelt értékű eltérések vannak, hogy ezek alapján biztos megkülönböztetésük lehetetlen. A bélsugaraik különbözőnek leirt magasságától ugyanis teljesen el kell tekintenünk, és a bélsugársejtek magasságában talált csekély eltérésre s arra, hogy a C. Brandlingii-nék nincsenek tenyészeti gyűrűi, sem lehet súlyt helyezni. Lehetséges, sőt valószínű, hogy mind a négy, különböző növényfaj fája; és majdnem bizonyosra vehető, hogy ama fosszilis famaradványok, a melyek e négy név alá soroztattak, még számosabb növényfajhoz tartoznak. Ez azonban e fák hisztologiai szerkezetében nem jut megfelelően kifejezésre. Igen megnehezíti a fenti fafajok elkülönítését, vagy egybeolvasztását az, hogy a C. Ouangondianus, C. medullosus és C. Erianus fajok finomabb szerkezeti sajátságai, nevezetesen pedig bélsugársejtjeik gödörkéinek alakja és száma, sem a leírások és rajzokból, sem pedig az Arboretum csiszolatain, melyből a C. medullosus-x. vizsgálhattam meg — nem deríthetők ki. Az Arboretum csiszolatain csak azt állapíthattam meg, némi különbség gyanánt, hogy a míg a C. Brandlingii tracheidáin az udvaros gödörkék száda hoszúkás, hasitékszerű, keresztben álló, addig a C. medullosus tracheidáin ezek kerek vagy kissé elliptikus alakúak. Csupán ezen az alapon azonban ezt a fajt nem lehet típus gyanánt elfogadni és így csakis a C. Brandlingii volna mint típus megtartandó, még pedig Pycnophyllum Brandlingii (WITH .) névvel, s a genusra fennebb megadott diagnózissal, amelyhez még hozzácsatolhatjuk, hogy a bélsugársejtek radiális falain egy sorban vagy egymás felett két sorban, hosszúkás belső pórussal és elliptikus udvarral bíró gödör kék vannak. (1. kép.) Bélsugár-sejtjei mintegy 22 p.. magasak, és a tracheidák udvaros gödörkéi 12—14 [A. átmérőjűek. Meg kell azonban itt említenem, hogy C. Brandlingii-nék oly famaradványok is határoztattak meg, a melyeknek bélcsöve ismeretlen, s a GÖPPERT Arborétumában levő csiszolatok is ilyenből származnak, úgy, hogy e fák, eljárásunk szerint, tulajdonképpen csakis Pycnopkyllites-eknek volnának nevezendők. GÖPPERT (STENZEL) a C. Brandlingii diagnózisába, a RENAULT vizsgálatai alapján a széles «Artisia» bélcsövet is felvette, pedig a leírt s lerajzolt példány (17 j a) bélcsövét 18 1. kép. Pyctiophyllum Brandlingii (WITH.). Radiális hoszmetszet. 280/1. 1 Az első szerzők által használt neveket, mint Ormoxy/on, Dadoxylon, egyszerűség okából mellőzöm.
