A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 17 hogy egy esetben túlnyomóan 1—2 soros udvaros gödörkék fordulnak elő a tracheidákon, más esetben pedig azt, hogy ezek mind 3—4 sorosak. A bélsugarak magassága sem lehet a fajok elkülönítésében mértékadó, vagy legalább is azok a differencziák, a melyeket a fosszilis Araucaria-szerkezetű fákon tapasztalunk, s a melyek külön fajok felállításához sok esetben alapot szolgáltattak, nem (5). Némi támpontokat nyújthat eme fafajok elkülönítéséhez a bélsugársejtek magassága, valamint e sejtek gödörkéinek alakja és száma. Sajnos azonban, hogy a bélsugár-gödörkék sajátságai, a fosszilis Araucaria-szerkezetű fák leírásaiban rendesen nincsenek megadva, nagyrészt bizonnyára nem voltak fölismerhetők. A vázolt körülmények következtében a fosszilis Araucaria szerkezetű fák meghatározásával úgy vagyunk, hogy a leírások szerint rendesen hozzá volna csatolható a kérdéses fa, 20—30 fosszilis fajhoz, s ha az mégis pontos megnevezéssel ezek valamelyikéhez csatoltatik, úgy az csak azt fejezi ki, hogy azzal is egyező a szerkezete. Ezt inkább játéknak nevezhetjük, mint meghatározásnak, és az így nyert eredmény sem a botanika, sem pedig a geologiai kormeghatározás czéljaira nem alkalmas, sőt a téves azonosítás félrevezető lehet. Szóval a fosszilis Araucaria-szerkezetű fákat, a legtöbb esetben nem lehet meghatározni; illetőleg egy Araucaria-szerkezetü fosszilis fa, a nagy számmal leírt fajok közül egyikhez sem csatolható a nélkül, hogy gondos meghatározás esetén, maga a meghatározó meg ne lenne győződve arról, hogy az talán 20—30 másik fajnak is bármelyike lehet. Ez a körülmény indított arra, hogy az eddig leírt Araucarites fákat, az eredeti leírások és rajzok, valamint a GÖPPERT-féle Arboretum Fossile-ben levő példányok alapján revideáljam, és az egymástól hisztologiai alapon jogosan meg nem különböztethetőket összefoglaljam, illetőleg kimutassam. Meg kell itt jegyeznem, hogy ha a továbbiakban «faj»-okról szólok, úgy az csak a kifejezés megkönnyítése czéljából történik. Alapjában véve pedig nem jogos, mert a fa hisztologiai szerkezetében tapasztalható különbségekre és hasonlóságokra alapított, rendszertani, speczifikus meghatározás lehetősége kizártnak tekinthető. Ebből az okból a megtartandóknak ajánlott «fajokat» típusoknak nevezem és itt is kiemelem, hogy minden jel odamutat, hogy az ezekkel egyesített, eddig azonban különböző «fajok» gyanánt leírt famaradványok, igen különböző növényekhez tartozhatnak, hisztologiai szempontból azonban az illető típus alá foglalandók ; egymástól meg nem különböztethetők. Pycnophyllum BRONGN.

1 (Cordaites Unger.) A tracheidák oldalfalain 3—4, kivételesen 1—5 sorban álló, alternáló, sokszögletes udvaros gödörkék vannak, a melyek száda (pórus) hasítékos, keresztben álló vagy kerekded. A bél-