A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
50 A balatonmelléki / lontusi korú rétegek faunája.. 50 Melanopsis (Lyrcaea) cylindrica STOLICZKA. 1862. Lyrcaea cylindrica STOLICZKA F.: Beitr. z. Kcnntn. d. Molluskenfauna d. Cerilhién u. Inzersdorfer Schichten d. ung. tert.; Verh. der k. k zool.-botan. Gesellsch. Bd. XII, p. 537, Taf. XVII, fig. 9. 1902. — — — BRUSINA S.: Iconogr. mollusc, foss. in teli. tert. Hungáriáé, Croatiae etc. Tab. V, fig. 26—28. Többé-kevésbbé gyakori Tihanyon a Nyársashegy alatti szakadékban, a Fehérpart felső rétegében; Vörös-Berényen a Fűzfő-major melletti mély útban; BalatonfőKajáron az Akarattya-puszta alsó homokrétegében és Túron a Karádra vivő úton. E faj ezek szerint úgy a középső, mint a felső-pontusi rétegekben előfordúl s így függélyes elterjedése nagy. G ENUS : LIM n a e a LAMARCK. Limnaea licncsense n. sp. II. tábla, 16. ábra. Háza toronyalakú, nyolez mérsékelten növekedő kanyarulatból áll, melyeket határozott varrat választ el egymástól. A mérsékelten domború kanyarulatok felülete sima, s csakis a gyengébb növedékvonalak láthatók rajca. Nyílása felül kicsúcsosodó tojásdad alakú, ajkai nem összefüggők, a külső éles, a belső kihajolva az orsót képezi. Kenesén a Fancséroldal 1. és 2. sz. rétege közötti kék agyagrétegben gyakori. Valószínűleg ehhez a fajhoz tartozik az a néhány töredék, mely a 2. és 3. réteg közötti kék agyagból származik. Limnaea minima n. sp. III. tábla, 13. ábra. Háza toronyalakú, kicsiny, öt hirtelen növekedő domború kanyarulatból áll, melyeket mély varrat választ el egymástól. Az utolsó kanyarulat magassága a ház hosszának a fele. Felülete sima, csak a növedékvonalak látszanak meg rajta. Nyílása ovális, külső szélén bordaszerűen megdagadt; melynek megfelelő varices némely példány utolsóelőtti kanyarulatán is jelentkezik Ajkai összefüggök, a belső vékony lepelként az orsóra borul, míg a külső éles, az orsó táján kissé kikunkorodó. A nagyobb példányok mind aljukon sérültek s így csak megközelítően mondhatom, hogy magassága 6—7 ™/m, szélessége 4 Gyűjtöttük Kenesén a Fancséroldal 2. sz. rétegében, Balatonfő-Knjáron a Déli Vasút aligai bevágásában; Nagy-Vázsonyon (honnét a lerajzolt példányok valók) Öcsön, az utóbbi 3 helyen gyakori.
