A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki / lontusi korú rétegek faunája.. 39 Vivipara cyrtomaphora BRUSINA. I. tábla, 3., 4. ábra. 1874. Vivipara cyrtomaphora n. sp. — BRUSINA SP. : Fossile Binncn-Molluscen aus Dalmaticn, Kroatien u. Slavonicn, p. 78, Taf. J, fig. 15—16. 1875 . — NEUMAYR M. U PAUL C. M.: Die Congerien- u. Paludinenschichten Slavoniens u. d. Faunen; Abh. d. k. k. g. R.-Anst. Bd. VII, p. 59, Taf. VI, fig. 2. 1897. — BRUSINA Sp.: Matér. p. 1. fauna malacok néogéne dc la Dalmatie, de la Croatie et de la Slavonie, p. 24, tab. XII, fig. 29. E hengeres termetű, lépcsőzetes spirájú, nagy vivipara alacsonyabb-magasabb alakjait nagy számban gyűjtöttük Vörös-Berényen a Fűzfő-major melletti mély útból és Kenesén a Balaton partján (a honnét való a lerajzolt két példány is), s mely két helyen a V. Sadleri-vc\ találtuk, míg Kenesén az Itató-árok alsó részén; a Fonyódi-hegy alsó részén (a legnagyobb példányok); Zala-Apátin a Malom-völgyben, és Tihanyon a Fehérpart felső fossziliás rétegében már csak egyedül fordul elő. Vivipara Lócsyi n. sp. I. tábla, 5., 6. ábra. A tojásdad kúp alakú ház öt egyenletesen növekedő kanyarulatból áll, melyek domborúak és a melyeket határozott varrat választ el egymástól. Az utolsó kanyarulat majdnem olyan magas, mint a ház spirája, vagy valamivel alacsonyabb. Nyílása tágas, felül kihegyesedő tojás alakú. A ház felülete átalában sima, s csak a növedékvonalak fedik; némely házon azonban, nagyító alatt, finom hosszvonalozás is észrevehető. Mint átalában a pontusi korú, elegyes vízben élt viviparák, úgy lij fajunk egyes példányai is termetre nézve meglehetősen variálnak. A zömökebb termetűek emlékeztetnek a V. Sadleri-ra, mely faj különben ősének tekinthető, mint a melyből fejlődött, domborúbb kanyarulatai azonban jól megkülönböztetik attól; — míg a karcsúbb termetűek s kevésbbé domború kanyarulatúak átmenetet képeznek a felső-pontusi emeletben gyakori, s később tárgyalandó V. graci/is-\\e?.:, mely ettől származhat. Új fajunkat gyűjtöttük Kenesén az ltató-árok felső részében (I. tábla, 5. ábra) (laposabb kanyarulatú példány), a Csittény-hegy aljában (1. tábla, 6. ábra) (a domborúbb kanyarulaté példány), Balatonfő-Kajáron, az Akarattya-puszta alatti alsó homokrétegben T. barátom, dr. LÓCZY LAJOS egyet, tanár, a Balaton-Bizottság érdemes elnöke tiszteletére nevezem cl ezt az új fajt. Vivipara gracilis LŐRENTHEI. I. tábla, 7. ábra. 1894. Vivipara gracilis n. f. — LŐRENTHEI I.: Kurd tolnamegyei helység pontusi faunája; Földt. Közi. XXIV. k., 17. 1., I. tábla, 7. ábra. Köttsén, a Tabra vivő út mentén lévő fossziliás rétegből számos olyan kúpalakú, karcsú termetű viviparát gyűjtöttünk, melyek bár LŐRENTHEI idézett rajzával
