A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
40 A baiatonmeliéki pontusi korú rétegek faunája. nem minden tekintetben egyeznek meg. a mennyiben a varratok határozottabbak a köttsei példányokon. A lerajzolt példányt — sajnos — nem láthattam, s így csak gyanítom, hogy vagy nagyon szélső alak a sorozatban, vagy tan a rajz nem egészen hű. Egyéb, Kurd környékén lévő lelőhelyekről származó példányokkal azonban jól megegyeznek a köttseiek, s így e fajnak veszem. Ezen, a Dunántúl felső-pontusi emeletében előforduló faj némely alakja emlékeztet az alsó-pontusi rétegekből Kenesén gyűjtött V. Lóczyi-ra, s így valószínűleg ennek az utódja. Vivipara kurdensis LŐRENTHEI. 1. tábla, 8., 9. ábra. 1894. Vivipara kurdensis n. f. — LŐRENTHEI I.: Kurd tolnamegyei helység pontusi faunája; Földt. Közi. XXIV. k., 19. 1., I. tábla, 8. ábra; II. tábla, 12., 13., 14. ábra. Köttsén az elébb tárgyalt V. gracilis társaságában óriási mennyiségben fordul elő egy tornyos, hengeres kanyarulatú, lépcsőzetes spirájú vivipara-faj, mely faji jellegére nézve azonos a kurdi fajjal. Termetre ez a faj is igen változó: majd karcsú, majd pedig zömök, teménytelen közbelső formával. A zömök termetűek között találkozik olyan, hogy ha csak ezt az egy-két példányt találtam volna ott, bátran a V. cyrtomaphorá-naV. lehetne venni. De miután néhány száz példányát gyűjtöttük Köttsén, a Tabra vivő út mentén s átmenetekkel összefügg a karcsúbb termetűekkcl: ezeket a példányokat is csak a V. kurdensis-neV. veszem. De útmutatónak tekintem e zömök termetűeket arra nézve, hogy a felső-pontusi emeletbeli V. kurdensis-t a középső-pontusi emeletben előforduló V. cyrtomapliora utódjának tekintsem. Vivipara balatonica NEUMAYR. I. tábla, 10. ábra. 1875. Vivipara balatonica n. f. — NEUMAYR M. U. PAUL C. M.: Die Congerien- u. Paludinensch. Slavoniens u. d. Faunen; Abh. d. k. k. g. R.-Anst. Bd. VII, p. 53, Taf. IV, fig. 6. 1893. — LŐRENRHEI I.: A szegzárdi, nagy-mányoki és árpádi felső-pontusi lerakodások és faunájok; A m. k. földt. int. évk. X. k., 102. 1., V. tábla, 2. ábra. Nagy-Berényen, a községtől Ny-ra levő mély útban gyűjtött viviparák nagyobb része olyan fajhoz tartozik, mely termetére nézve különbözik ugyan NEUMAYR rajzától annyiban, hogy kanyarulatuk valamivel domborubb s ennek következtében erősebben kifejlődött varrata miatt lépcsőzetesebb a spirája, mint azé; mindennek daczára a nagy-berényieket ennek a fajnak veszem, mert jól megegyeznek a Tabon gyűjtöttekkel. NEUMAYR ugyanis e fajt Tabról származó példányokról nevezte el, e faj «locus classicusa» tehát a somogymegyei Tab községe. TELEGDI ROTH LAJOS m. kir. főbányatanácsos, főgeologus úr a tőle Tabon gyűjtött 100-nál több példányt rendelkezésemre bocsájtotta, a mit e helyt is megköszönök neki. Összehasonlítva a két, különben egymástól nem messze fekvő lelőhelyen gyűjtött példányokat, azt tapasztaltam, hogy a nagy-berényiek a tabiakkal faji jellegőkre nézve jól megegyeznek, de NEUMAYR rajzától a tabiak is elütnek, úgy hogy azt kell föltételezni, hogy NEUMAYR vagy olyan, az összeállítható sorban nagyon is végső pontján álló, az ő formasorozatába beillő példányt rajzoltatott le, vagy hogy a rajz nem egészen hű. Sajnos, Bécsben a NEUMAYR eredeti példányát nem láthattam.
