A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója

20 A Déli-Bakony werfenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 20 kitett, lassan sülyedő köldökperemen, radiálisan meghosszabbodott, kissé hátrafelé hajló bütyökszeríí megvastagodást alkotnak; ezután csaknem teljesen elsimulnak, és csak a lekerekített külső élen jelentkeznek ismét bütyköcske képében ; két ilyen közepett elsimuló borda közt két gyöngéd közbeiktatott vonal van, a melyek a köldök felé csaknem eltűnnek, a külső részen azonban kissé még láthatók. A külső rész kezdetben lekerekített, később szélesebb lesz és jelentékenyen lelaposodik. Involucziója csekély, minthogy a külső részt az előző kanyarulat éppen beburkolja; köldöke nagy. Minthogy a spiralis vetülete a segélylobuszt éppen a külső oldalon találja, azért csak egy oldallobuszról beszélhetünk A varratnak egyoldalú ívszerű a lefutása; az ív tetejét széles külső nyereg képezi; az oldalnyereg és a segítőnyeregelemek gyorsan sülyednek a köldök felé. A külső lobusz alacsony, közepes szélességű, alján gyengén fogazott és mediális duzzanattól van megosztva; az oldallobusz szélesebb és mélyebb, alján fogazott; a fiókkarély (segélylobusz) rövid, széles és hasonlókép fogazott, a köldökvarrattól kifelé még egy fogalakú második segélylobusz van. A kevés kagylómészbeli dinarítes között egy sincs, a melyet a szóban forgó fajjal össze lehetne hasonlítani. Még legközelebb állanak hozzá a marmolatam é s z fiatal tipusai, a melyek korát KITTL, tekintettel a kövületes szintre, mint átmeneti képződést határozta meg a buchensteini és a wengeni rétegek között. — Szóba jöhetnek a: Dinarites avisianus MOJS. (Cephalop. medit. Triaspr. pag. 13, XXVII. tábla, 17—21. ábrák), a melynek diszítése sűrűbb, illetőleg bordái szorosabban vannak, de hiányoznak a peremélen a bütyköcskéi; varrata ismeretlen; a Dinarites Doelteri MOJS. (id. h. 14. old., XXVII. tábla, 22—24. ábrák) a legközelebb áll hozzá, a mennyire ezt az ábrából és a két sor (!) leírásból megítélhettem; a bordák durvábban jelennek meg, a peremen kissé szintén megvastagodnak; a bordákat a lakókamrán szűk, kissé hajlott héjcsíkok váltják föl. — Karélyvonalait nem ismerjük. A miként az északi circumplikált dinaritesek

1 ezen ladini típusokhoz közel állanak, úgy közeledik a szóban forgó új alak is ezekhez. Termőhelye : Hajmáskér—Berekhegy. A 7. ábrán lerajzolt, kisebbik példányon, jól láthatjuk a külső résznek átalakulását, a lekerekített formából a csúcsos, tetőszerű alakba ; a további növekedésnél pedig (8. ábra) csaknem tarajszerű külső rész képződik ki. 1 MOJSISOVICS E.: Arktische Triasfaunen; Mém. Acad, d Sc. de St.-Pétersbourg Sér. VII. Tom. XXXIII., 6. sz. 1886. Ceratites Lóczyi ARTH. 1. tábla, 7 a, b. és 8 a~c. ábrák. Átmérője Az utolsó kanyarulat magassága Vastagsága Köldökátmérője 21 ..48 11.. 21 » 7...9 » 9. 11-5»