A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója
20 A Déli-Bakony werfenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 21 A fiatal kanyarulatokon a kanyarulatmagasság azonos a szélességgel, később, és pedig már 5 milliméternél kisebb kanyarulatmagasságnál is, ez tetemesen fölülmúlja a szélességet, tehát ez az alak magasszájú és lapos lesz. Involucziója nagy és a későbbi, a megelőző kanyarulatot egész a köldökbütykökig beborítja; köldöke tág. Díszítését lapos, szűken álló, egyenesen haladó bordák képezik: a köldökperemen a felnőtt példányokon gombszerű, kerek köldökcsomókkal kezdődnek, a melyekből két borda ágazik ki, a mely bordák a legvastagabb hely oldali magaslatán gyenge, hosszas kiduzzadást viselnek; a peremélen hosszas, spirális helyzetű, megehetős éles duzzanatban végződnek, a mely a külső részre nem ér le; ezért ez simának tűnik fel. Helyenkint, látszólag szabálytalanul, a külső oldalon közbeékelt bordák találhatók. Öreg példányok az oldal-diszítést elveszítették. A külső rész, miként valamennyi Ceratitesen, fiatal állapotban lekerekített, 6 milliméteres kanyarulatmagasság mellett csúcsosan lekerekített lesz, azután tetőszerű és körülbelül 30 milliméter magasságnál már tarajos külső-részszé fejlődik. A varrat lapos ívszerű lefutású, a melyben a széles 1. oldalnyereg a legmagasabbra ér föl, és a külső, valamint a fióknyereg ugyanazon radiális vonalban (= loba-normáléban) fekszik; a külső karély csak csekély mélységű, széles és kissé az oldalra is átterjed; az 1. oldalkarély alacsony, szélesen lekerekített és gazdagon van csipkézve, a 2. oldalkarély rövid és kicsiny; a segitő-karély igen kicsiny, fogazott és a segítő-nyergen egy fog szinte egy második segítő-nyereg képződését sejteti. A Ceratites Lóczyi a Ceratites Barrandei MOJS. (Cephalop. mediterr. Triaspr. 25. old., XII. tábla, —c. ábráin) alakhoz közeledik, a mely faj eddigi tudomásunk szerint egyedül a Bakonyra szorítkozik. Ez azonban tetemesen vastagabb, köpczösebb, szűkebb köldökű és külső része le van kerekítve; rajta csak 25 milliméteres kanyarulatmagasság mellett fejlődnek ki először az oldalbütykök, míg az új alak 30 milliméternél oldaldiszítéseit már el is veszíti. A buchensteinivel aequivalens (Reitzi) rétegekből leírt Ceratites Böckhi ROTH. (MOJSISOVICS id. h. 37. old , IX. tábla, 8 a—c. ábrák) az új alaknak igen közeli rokona, a melytől köpczösebb termetével, erősebb bordáival, szűkebb köldökével és magasabban álló varratával különbözik, a mely utóbbinak karélyfogai magasra, egész a nyereg fejéig felnyúlnak. Igen közeli rokonai továbbá a Ceratites plicatus HAUER (30. old., IX. tábla, 8—10. ábrák) és a Ceratites semiplicatus HAUER (29. old., XI. tábla, 4—6. ábrák), a melyeket HAUER FERENCZ lovag 1 a boszniai kagylómészből, Haliluciról leírt. Ezeknek gyérebb bordáik, szűkebb köldökük és magasabban álló varratai vannak és már fiatalabb korban mutatják a külsőtaraj fejlődését. Termőhelye: Hajmáskér—Berekhegy, a honnét 6 példány s néhány töredék került elő; Hajmáskér—Örshegy 1 példánynyal; Tamáshegy, Balaton-Füred mellett, a honnét egy bizonytalanul meghatározható példány származik. 1 Denkschriften d. k. Akad. d. Wiss. mat. nat. Cl. 63. kötet, 1896.
