A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből

AZ AMMONEÁK LAKÓKAMRAHOSSZASÁGÁNAK JELENTŐSÉGÉRŐL TÖRZSFEJLŐDÉSI ÉS RENDSZERTANI TEKINTETBEN. A triaszkorú ammoniták rendszertanáról, a mely igen élénk átalakulásban van, a fejtegetések már azért is bizonytalanok, mert a következőkben leírandó lokális faunulák csak töredékes állapotban maradtak meg. Ha a ptychitidákat (beleértve a közeli rokon gymnitest is) a ceratitoideák rokonságába — nem a leiostraka arcestoideák mellé — állítom, úgy ez lényegében korábbi vizsgálataimból következik, a miket a paleozoikum és a mezozoikum határán levő ammoneák fejlődéséről

1 megállapítottam. A következő fejtegetések a lakókamra hosszanti kiterjedéséről olyan ismérvre vonatkoznak, a melynek helyes magyarázata általános fontosságú az ammoneák törzsfejlődésére és rendszertanára. Az ammoneák hosszú (longidom) és rövid (brevidom) lakókamrájú formái között való megkülönböztetést újólag különösen HAUG E. hangoztatta, a kihez, korábbi megfigyelései alapján, MOJSISOVICS EDE 2 is csatlakozik. Én már korábban hangoztattam, hogy habár az említett megkülönböztetésnek kétségtelenül bizonyos értéke van, mégis ez, teljes erejével, egy bizonyos törzs fejlődésének csak utolsó szakaszában jelentkezik. A törzsfejlődés kezdetén, a miként ez különösen a devonkorbeli ammoneák vizsgálata alapján be van bizonyítva, ugyanazon alakkörön belül egymás mellett «hosszú» és «rövid» lakókamrák fordulnak elő: a gonioclymenid-nak hosszú, a clymenid-nak és az oxyclymenid-nak rövid a lakókamrájuk; a maeneceras hosszú, a tornoceras többnyire rövid lakókamrát mutat; az anarcestes-nek hosszú, az aphylites-nek többnyire rövid lakókamrája van. A tornoceras és aphylites nemeknél a brevidom formák túlnyomó számával szemben, a hosszú lakókamrájú fajokból

3 csak kevés található; a cheiloceras és rokonai hosszú-, a gephyroceras stb. csak rövid lakókamrát mutatnak. A fiatalabb paleozoikum ammonitái már a devonban előforduló törzsek zárt továbbfejlődései; új csoportok szórványosan a paleodiaszban (paraceltites) és gyakrabban a neodiaszban (xenodiscusok) mutatkoznak. A ceratitidák ezen törzsatyjai, daczára hogy kezdetben alakokban igen szegényesen fejlődnek, már — a mint látszik — egymás mellett «hosszú» (? Xenaspis ex parte) és «rövid» lakó1 Leth. palaeozoica, 2. Schlussh., különösen a 634. lapon. 2 Die Gebirge um Hallstatt. Supplement leval. 3 A Tornoceras Bertratidi és Verae ezt az ellentétet különösen szépen mutatják. Ez új fajok a héj alakjában és díszítésében teljesen megegyeznek az ugyanazon helyről való Tornoceras simplex típussal és a varratban csak csekély különbséget mutatnak. Ellenben a T. simplex lakókamrája egy fél-, a T. Verae és T. Bertrandi lakókamrája, több mint egy egész kanyarulat hosszaságú. Ennek daczára mindkét faj ugyanazon nemhez számítandó.