A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója
20 A Déli-Bakony wer fenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 22 Ceratites eonspicuus DIEN . sp. I. tábla. 5 a—d. és 6. ábrák. 1900. Balatonites eonspicuus DIENER : Újabb megfigyelések a Déli-Bakony kagylómész-cephalopodáin; A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei I. kötet, 1 rész, Palaeontologiai függelék 8. oldal, II. tábla, 5 a—d. ábrák. 1900. Protrachyceras sp. DIENER : Ugyanitt 10. oldal, II. tábla, 2 a, b. ábrák. Ezt a fajt, a melyből ismét egy új töredék került elő, ennek az alapján máskép értelmezhetjük és jobban körülszabhatjuk, mint ezt DIENER tehette. A Ceratites eonspicuus széles köldökű ( DIENER: II. tábla, 5. ábra) és az előző kanyarulat, körülbelül a 3/ 4 oldali magaslaton ülő oldalbütykökig van beburkolva. Az oldala lapos és a köldöktájon a legszélesebb; a köldökperem szélesen lekerekített, úgy hogy tulajdonképeni köldökfal nem is képződik; a szegélyperemet a hosszan elhelyezett, meglehetős keskeny perembütykök jól előtűntetik. Bordái egymástól távol állanak, erősek és egyszerűek, a melyek lassankint a köldökperemen fejlődnek és itt radiális, némileg hosszant elnyúló bütykös duzzanatokat viselnek; innét a borda sugár irányban, a lekerekített oldalbütyökig húzódik, a mely körülbelül a 3/ 4 oldalmagasságban ül és itt kissé előrehajlik a szegélybütyökig. Valamivel több szegélybütyök van, mint oldalbütyök. Az 5. ábrán lerajzolt példányon a viszonyuk 5:7. A kétoldali szegélybütykök nem szemközti fekvésűek, hanem egymástól kissé el vannak tolva, és pedig az új, fiatalabb egyénen kevésbbé, a DiENER-féle öregebb egyénen már inkább, míg a legfiatalabbon (Protrachyceras sp. II. tábla, 2. ábra) jóformán alig állanak assymetrikusan. Ennek megfelelően változik a korral együtt a külső rész kiképződése is, a mely a legfiatalabb egyénen lapos, az új példányon kissé bemélyedett és a legnagyobb egyénen lekerekített. A szegélybütykök ezért fölrakott bütykök gyanánt tűnnek föl. A varratvonalak (5d, 6. ábrák) aránylag keskeny, kissé hegyes, hosszában kihúzott külső karélyt mutatnak, a mely alján fogazott, és egy középső kiugrás ketté osztja; az 1. oldalkarély széles, kétszer olyan mély, mint a külső karély és alján fogazott, a 2. oldalkarély rövid, a külső karély mélységével egyező, fogazott és már a köldökperemen van; lefelé a köldökvarratig kicsiny, sekély fiókkarély fejlődött ki. A nyergek épszélűek és tetejüket olyan egyenes köti össze, a mely a sugárvonaltól (a lobák normáléjától) kissé hátrafelé tér el. A DiENER-féle darabon a megelőző kanyarulat félrenyomódott, a minek következtében az idézett hely 5 d. ábráján látható alak származott és a 8., 9. oldalakon fölvett végkövetkeztetések eredtek. A fiatalkori kanyarulat keresztmetszete laposan lekerekített külső részt mutat, a mi a mellett bizonyít, hogy ez a faj nem lehet Balatonites. A DIENER által Protrachyceras-nak leírt (II. tábla, 2 a, b. ábrák) fiatal példányt ezért szintén Ceratites conspicuus-nak veszem, minthogy díszítése ugyanolyan ; igaz, hogy a külső rész kiképződése valamennyire különbözik azétól, ezt a különbséget azonban a korkülönbségből is egész jól magyarázhatjuk. Ilyen egyszerű sugaras ékítéssel és ilyen primitiv spirális díszítéssel, Protrachyceras-1 eddigelé nem ismerünk; mindenesetre az is bizonyos, hogy a valódi Ceratites-]e\\eg itt már többé nincs világosan kifejezve. Termőhelye: Hajmáskér, Berekhegy; 3 példánynyal.
