A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
75 A déli Ba kony jura rétegei. Harpoceras Meneghinii nov. sp. 1867—81. Ammonites sp. ind. cfr. Kurianus OPP. amm. p. 47. Pl. IX. Fig. 1. MENEGHINI : Monogr. foss. d. calc. rouge A: K: M: R: Sz: 167 mm. 29% 40 °/ 10 142 mm. 27% 32 % 48% 17% 64 mm.* 25% 42% 51% 20% Szűk köldökű alak gyorsan növekedő kanyarulatokkal. A kanyarulatok alakja lándzsaszerű, magas, keskeny. Az oldalak gyengén domborúak, több mint felerészben fedik egymást. Köldökperem lekerekített Taraj a kőbélen is jól észlelhető alacsony, éles vonal gyanánt. Felületén finom, sűrűen álló bordák vannak, a melyeknek alakja határozott harpoceras típus. Kamravarratán az 1. 1. lobus rövidebb és keskenyebb a másodiknál. Járulékos lobusók száma kettő. Példányunk mindenben azonosítható azzal az alakkal, a melyet MENEGHINI «Amm. cfr. Kurrianus OPP.» néven írt le. Ez az alak azonban, valamint a vele azonos bakonyi példány is eltér a H. Kurrianum OPP. spj-től kanyarulatalakban, szűkebb köldökében, a kanyarulatok borítkozásában és kamravarratban. Ennek a csoportnak másik alakja, a H. fallaciosum BAYLE 2 tágabb köldökében, elliptikus és kissé alacsonyabb kanyarulatalakjában, erősebb bordázatában tér el a H. Meneghinii-\.ö\ s ezenkívül még kanyarulatai kevésbbé borítkozók. HAUG, a //. fallaciosum BAYLE tárgyalásánál említi, 3 hogy ez az alak a fejlődés különböző szakán köldökbőségben és kanyarulatalakban olyanforma változást mutat, hogy fiatal korban szűkebb köldökű és keskenyebb kanyarulaté, idősebb korban pedig tágabb köldök mellett kanyarulatai szélesebbek és alacsonyabbak. A H. Kurrianum OPP. sp. fejlődési során a köldök tágabb lesz s keskenyebbé válik a kanyarulat. A H. Meneghinii jellegei az egyéni fejlődésben eléggé állandók csak a köldök lesz kissé tágabb s a kanyarulatok keskenyednek kevéssé idősebb korban. A szóbanforgó három alak közeli rokonsága kétségtelen. Legszélesebb kanyarulatai vannak a H. fallaciosum BAYLE-nak, míg a másik kettő keskenyebb. Fiatalabb korban azonban a H. fallaciosum BAYLE is keskenyebb kanyarulatokkal bír, a mi azt bizonyítja, hogy ez a faj fejlődésben is a legfiatalabb, a mit felső-liászkorú fellépése is igazol. A fejlődés kiinduló pontja gyanánt a H. Kurrianum OPP. sp. tekintendő. 29. ábra. Harpoc. Meneghinii kanyarulatalakja. (Term, nagyság fele.) * Valamennyi méret egy példányról van véve. 1 Pal. Mitteil. p. 136. Tab. 42. Fig. 3. 2 Explicat. de la Carte geol. d. France pl. LXXVIII. Fig. 1. 2. 3 Monogr. d. Gatt. Harpoceras. p. 616.
