A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
76 A déli Ba kony jura rétegei. QUENSTEDT 1 Amm. Kurrianus OPP. néven ír le egy alakot a felső liászból, a mely azonban inkább a H fallaciosum BAYLE körébe tartozik s ehhez közelebb áll, mint OPPEL fajához. A szóbanforgó csoportba tartozik még a H. Curionii MGH is, 2 a melytől a H. Meneghinii főképen szűkebb köldökében s magasabb kanyarulatában tér el. Úrkúti rétegekből egy szép példány és egy kopott töredék. Harpoceras (Lioceras) boscense REYN sp. 1868. Ammonites boscensis REYNÉS, Essais de géol. et pal. Aveyr. p. 94. pl. III. Fig. 2. 1869. » » » — ZITTEL , Geol. Beob. im Centr. App. p. 32. tab. XIII. Fig. 3. 4. 1874. » (Harpoceras) boscensis REYNÉS — BÖCK , Déli Bakony p. 116. VI. táblai. 4. ábra. 1881. » boscensis REYNÉS — MENEGHINI, Foss. d. Medolo p. 12. tab. I. Fig 7. (non. tab. II. Fig. 18.) 1893. Harpoceras boscense REYN. — GEYER, Mitteil. Cephalop. p. 1. Taf. I. Fig. 2. 4 5. (non. Fig. 1. 3. 6.) 1900. Hildoceras boscense REYN — BETTONI, Foss. domer. p. 61. tav. V. Fig. 8—19. 1900. Harpoceras » » — DEL CAMPANA, Cefalop. d. Medolo, p. 599. tav. VIII. Fig. 1. 1905. Hildoceras » » — FUCINI Cefalop. liass. d. Mte. d. Cetona P. VII. p. 107. Tab. IV. Fig. 13. A: 74 mm. 60 mm. 63 mm. 44 mm. K:39% 40% 42% 40% M: 33 % 33% — 33 °/ 0 Sz: 22 7o 22% - 22% A különböző szerzők több ide nem tartozó alakot soroltak ehhez a fajhoz. Már MENEGHINI három varietást különböztet meg a faj határain belül; ezek közül kettőt ő ábrázol, a harmadik pedig REYNÉS típusa. Utánna G EYER hangoztatta ennek a fajnak változékonyságát s reáutalt az egyes varietások között levő átmenetekre. Úrkúti anyagunkban mintegy 40 példány van s ezek között mindazok az átmenetek észlelhetők, melyeket G EYER említ. Ennek daczára azonban bizonyos elkülönítések tehetők közöttük még pedig egyedül a kanyarulatok keresztmetszetének alapján, mivel a bordázottságban, a taraj kifejlődési módjában, sőt még a méretbeli viszonyokban is olyan ingadozásokat mutatnak, hogy ezeket a jellegeket ennél a fajnál tekintetbe venni nem lehet. Bordázat alapján lehet ugyan két típust megkülönböztetni, ritkább erős és finomabb, sűrűbb bordázatot, de — mint G EYER hangsúlyozta — az átmeneteknek egész sora van a két típus között. A faj típusához olyan alakokat sorolhatunk, a melyeknél a kanyarulatok keresztmetszete sarkain lekerekített négyszög, vagy REYNÉS leírásában: «presque rectangulaire.» REYNÉS ábrája azonban a szöveggel nincsen összhangban, ktesé domború oldalakat tüntet fel, holott az oldalak laposak a típusnál. Ehhez a típushoz tartozik BÖCKH ábrája, M ENEGHINI I. táblájának 7. és G EYER I. táblájának 1. és 2. ábrája. Az irodalomban szereplő többi alak nem tartozik REYNÉS típusához, hanem varietások gyanánt csatolhatók ehhez. Ezek közül anyagunkban egy van meg, melyet var. tenuis néven különítünk el a típustól J Amm. d. schwäb. Jura. p. 421. Tab. 53. Fig. 12. 2 Foss. d. Medolo. p. 4. Tab. II. Fig. 4. 5. 3 BETTONI, Foss. domer. p. 72. tav. VI. Fig. 13.
