A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei

60 A déli Ba kony jura rétegei. Szűk köldökű alak, kerülékes kanyarulatmetszettel. Az oldalak gyengén domborúak, észrevétlenül hajolnak át a köldök felé. A kőbélen hét barázda van, a melyek a köldöktől kiindulva gyenge ívben előrehajolva haladnak a külső oldal felé. Kamravarratát hűen tünteti fel NEUMAYR rajza; hét oldallobusa van, az első Yj-ával mélyebb a sipholobusnál. Számos példányt sorolunk ehhez a fajhoz. Megtartásuk nem a legjobb, valamennyi erősen kopott. Egyik példányunkon félkanyarulatnyi lakókamra is látszik. Ez a példány azonban összenyomott, eltorzított alak, úgy hogy idetartozását sem lehet biztosan megállapítani. A lakókamra keresztmetszetében a külső oldal felé kissé keskenyedik s a kőbélen széles, szalagszerű barázda vonul. Példányaink általában eltérnek kissé a típustól alacsonyabb kanyarulataikban. Egyik példányunk kanyarulatalakban is eltér a normálistól (17. ábra), a mennyiben kanyarulatai kissé kerekdedebbek. Mindennek daczára kétségtelenül a típussal van dolgunk s a kanyarulatalakban mutatkozó kis eltérés egyéni sajátságnak tudható be annál is inkább, mivel semmi egyéb eltérés fenn nem forog. MENEGHINI «Phylloceras Capitanei» néven olyan alakot ír le, melyek ettől a fajtól eltérnek; keskenyebb, elliptikus kanyarulatalak, meredek köldökfal különítik el ezeket az alakokat a Ph. Capitanei C

AT

. sp.-től, azért P

RINZ

1 a Ph. Nilssoni HÉB. sp.-el azonosította ezeket. G

EYER Ph. Capitanei C

AT

. sp.-hez sorolt példányai tágabb köldökűek, szélesebb kanyarulatalakkal, ez alapon POMPECKJ 2 ezeket a Ph. alontinum GEMM.-val azonosította. A Ph. Capitanei C

AT

. sp. és Ph. Nilssoni HÉB. sp. között a főkülönbség a kanyarulatalakban van. A Ph. Nilssoni HÉB. sp. kanyarulatai keskenyebbek, elliptikusak, a barázdák kevésbbé előrebajlók, a mint ezt legjobban VACEK 3 ábrái tüntetik fel. MENEGHINI-nél

4 «Ph. Nilssoni HÉB.» néven leírt alakok nem tartoznak ehhez a fajhoz; kanyarulatalakjuk a Ph. Capitanei C

AT

. sp.-re emlékeztetnek, de ettől, valamint a Ph. Nilssoni HÉB. sp.-től is oldallobusaiknak nagyobb száma különböztetik meg. Gyakori Úrkúton, de előfordul a szentgáli Tűzköveshegyen is. 17. ábra. Phytl. Capitanei CAT

. sp. keresztmetszete. (Term, nagys.) 1 L. c. p. 34. 2 Pal. u. strat. Not. aus Anat.; Zeitschr. d. d. Geol. Ges. Bd. 49. 1897. p. 737. 3 MENEGHINI: Lias superieur. Pl. XVIII. Fig. 7. 9. 4 Oolithe v. Cap S. Vigilis. Tai. IV.