A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
51 A déli Ba kony jura rétegei. lekerekített oblongum; ezenkívül példányaink kanyarulatai állandóan szélesebbek és magasabbak a Ps. Hagenowi D UNK , sp.-éinél. Ezek a különbségek nyilvánvalóvá teszik, hogy példányaink a Ps. Hagenowi D UNK , sp.-tó'l jól megkülönböztethetők és elkülönítendők. Nem tekinthetők a Ps. Hagenowi D UNK . sp. fiatalabb példányainak sem, mert díszítésük kisebb átmérőnél is erősebb s mert bár a psi/oceras-nemben az egyéni fejlődéssel a jellegek is változhatnak bizonyos mértékben, ilyen irányú változásra mindeddig nincsen példánk. POMPECKJ 1 szerint ugyanis a psilocerasoknál idősebb korban a díszítés gyöngülésével a kanyarulatok laposabbak és magasabbak lesznek, példányaink azonban kisebb átmérőnél jóval magasabbak. Csak utolsó helyen említjük meg az elkülönítés mellett a korkülönbséget. A Ps. Hagenowi D UNK . sp. ugyanis Németországban a planorbis zónában, Francziaországban pedig még az angulatus zónában is fellép, 2 a bakonyi példányok azonban az NE. Alpesek Hierlatz-on előforduló brachiopodás mészköveivel egykorú, tehát oxynotus zónába tartozó rétegekből származnak. Ez az indok azért jön számításba, mert az előfordulási helyek között levő távolsággal kapcsolatos korkülönbség kétségtelenül eredményez ezeknél az alakoknál olyan differencziálódást, a mely faji elkülönítésre jogosít, mert tudvalevő, hogy a psilocerasok amúgy is igen változékonyak. Példányainkkal azonos korú alakok a Psiloceras abnorme H AU . sp. és a Ps. Suessi H AU . sp. 3 A kettő közül a Ps. abnorme H AU . sp. áll közelebb példányainkhoz. Ennek a fajnak köldökbősége hasonló átmérőnél nagyobb, kanyarulatalakja pedig eltér annyiban, hogy belső kanyarulatainál szélesebb, mint magas; később pedig a két méret egyenlő ( H AUER ). Díszítésben eltér a Ps. abnorme H AU . sp. példányunktól abban, hogy bordái igen gyengék, rendetlenül elhelyezettek s a külső oldalra át nem haladnak. Erre a fajra jellemző befűződések pedig példányunkon egyáltalán nem láthatók. A Ps. Suessi H AU . sp. nagyobb köldökbőség mellett keskenyebb és elliptikus kanyarulatokat mutat. Finom bordázata pedig a külső oldalra nem halad át. NEUMAYR 4 BÖCKH J. szóbanforgó alakjait az «Aeg. tenerum» vagy «Aeg. subangulare» OPP. sp.-el véli azonosíthatónak. A nevezett alakokhoz való hasonlatosság azonban csak látszólagos, a részletes összehasonlítás megadja az elkülönítő jellegeket. Példányunkhoz hasonló alakot nem ismerek az említetteken kívül. Láttuk, hogy az említett alakokkal sem azonosítható ; mert a legközelebb álló Ps. abnorme H AU. sp. is csak kanyarulatalakban egyezik meg vele. Nehezíti az egybevetést az a körülmény is, hogy példányainknál a kamravarratot nem ismerjük, pedig az a szóbanforgó alakoknál igen fontos megkülönböztető jelleget ad. Éppen ennek a jellegnek hiánya miatt példányainkat egész biztosan meghatározni nem lehetett s újabb gyűjtések vannak hivatva a tárgyalt alakok végleges rendszertani helyének megállapítására. A Ps. nov. sp. ind. gyakori a szentgáli Tűzköveshegy brachiopodás mészköveiben, de előfordul Úrkúton és Sümegen is. « 1 Revis. d. Amm. d. schwäb. Jura. p. 57. 2 TERQUEM et PIETTE: Le lias inf. de L'est de la France. Mém. Soc. Geol. de France II. Sér. I. VIII. 1868. p. 29. 3 HAUER: Über einige unsymm. Ammoniten . . . ; Sitzungsber. d. k. Ak. d. Wiss. Bd. XIII. 1854. p. 401. GEYER: Cephalop. d. Hierlatz; Abhandl. d. k. k. Geol. R.-A. Bd. XII. 1886.. p. 243. 4 Kenntn. d. Fauna d. tief. Lias in d. N.-Alpen; Abb. d. k. k. Geol. R.-A. Bd. VII. p. 32. 4*
