A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
52 A déli Ba kony jura rétegei. GENUS : Rhacophyllites ZITT. 1. Rhacophyllites eximius H AU . sp. 1900. Rhacophyllites eximius HAU. — FUCINI : Amm. d. Lias m. d. App. centr. Pal. It. Vol. 5. p. 155. Tav. XX. Fig. 4. (1. itt az előző irod.) Kissé kopott, de a faj jellegeivel jól egyező példány. 2. Rhacophyllites libertus GEMM. sp. 1900. Rhacophytlites libertus GEMM. — FUCINI : Amm. d. Lias m. p. 152. Tav. XX. Fig. 1. (1. itt az előző irod.). Hat példány került elő ebből a fajból, a melyek töredékesek ugyan, de a típus jellegei jól felismerhetők rajtuk; ezenkívül több töredék is idesorolható. 2. Rhacophyllites mimatensis D'ORB. sp. 1842—49. Ammonites mimatensis D'ORBIGNY: Terr, jurass. p. 344. Pl. 110. Fig. 4—6. A BÖCKH J.-féle gyűjtésben öt példány van, a mely ehhez a fajhoz sorolható. Phylloceras Hantkeni SCHLOENB. 1904. Phylloceras Pfantkeni PRINZ : Az ÉK-i Bakony . . . p. 30. XI. tábla. A 250 mm. 125 mm. 98 mm. 83 mm K 12% 9% io% H% R 60% — 54% 54% Sz 46% — 51% 44% M — — — 38% Kany. alakmutatója . 80% — 78% — Kanyarulatainak alakja lekerekített négyszög, (10. ábra) az oldalak laposak. Köldökbőség közepes, köldökperem lekerekített. A kanyarulatok valamivel szélesebbek, mint magasak. Kőbél sima. Kamravarrat 6 oldallobusból áll, a 6-ik már a köldök falára esik. Az első oldallobus körülbelül 1/ 5 részével mélyebb a szifólobusnál ; az oldalnyergek nagy, egyszerű levelekre osztottak. Összesen öt példányunk van Úrkútról, a melyek mind megegyező tulajdonságúak s P RINZ leírásával jól azonosíthatók. A típusnál a kőbél teljesen sima, egyik példányunkon azonban befűződések is láthatók (11. ábra). Ezek közül kettő eró'sebb — az egyik a lakókamra kezdetét jelzi — a többi gyengén látszik ; ezek a befűződések mindig a nyergek végeinél vannak s éppen ezért a Ph. Capitanei C AT . sp. barázdáival nem azonosak, tehát elkülönítő értékük sem lehet. P RINZ a Ph. Hantkeni SCHLOENB.-ot a Ph. cylindricum Sow. sp.-el hozza kapcsolatba s előbbi szerinte «nem is más, mint a Ph. cylindricum-nak utódja, mely rendkívüli nagyságra tett szert, de csakhamar végkép kipusztult». A kanyarulatok alakja s az egész külalak is emlékeztetnek a Ph. cylindricum Sow. sp.-re s a mennyi-
