A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
50 A déli Ba kony jura rétegei. dési vonalaknak megfelelő díszítés van. (9. ábra a) Az egyes vonalak a köldökperemtől kiindulva kissé, előreirányulnak s az oldali részen egyenesen haladnak a külső peremig s itt előrehajolva a külső oldalon áthaladnak. Példányaink legnagyobb része (8) ebbe a legegyszerűbb díszítésű csoportba tartozik. A második csoportba tartozó öt alaknál ugyanezt a díszítést találjuk kissé erősebb bordákkal, (9. ábra b) míg a harmadik csoport két alakjánál ugyanilyen alakú, de egészen széles, kiemelkedő s keskeny bordaközökkel elválasztott bordákat találunk. (9. ábra c). A háromféle — a héjdíszítés erősségében különböző — csoport alakjai azonban minden egyéb jellegben teljesen egyeznek. BÖCKH J. említi, hogy a díszítő vonalak közül egyesek erősebbek s jobban feltűnnek; ezt a jelenséget szembetűnőbb módon nem észleltem sem a saját példányaimon, sem pedig BÖCKH J. példányain. Nyilvánvaló, hogy az átmenetekkel összekötött háromféle bordázat olyan alaksor különböző stádiumának felel meg, a melyben a legegyszerűbb héjdísz a típust képviseli, míg a legerősebb bordázat már egy varietást jelöl, a mely a típustól csak héj díszítésben tér el. Kamravarratot egy példánynál sem észlelhettem. Az elmondottak alapján a szóbanforgó alakok rendszertani helyét nehezen jelölhetjük ki. Az általános jelleg leginkább a psiloceras-nemre vall, bár különösen a varietás erős bordái aegoceras-ra is utalhatnak. Mégis, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a bordák csak a héjon vannak, a kőbélen bordáknak semmi nyoma sem látszik, s ha szem előtt tartjuk, hogy példányainknak legközelebbi rokonai a psiloceras-nemben vannak, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a szóbanforgó alakok is a psiloceras-nembe sorozhatok. Az egyszerűbb díszítésű példányok a Ps. planorbe Sow. sp. típussal jellemezett alaksorba beleillenek, míg az erősebb bordázatú varietások a Ps. subangulare OPP. sp.-re emlékeztető bordázatot mutatnak. Példányunk emlékeztet kissé a Psiloceras Hagenowi D UNK , sp.-re, a melylyel első látszatra megegyezőnek tekinthető. A behatóbb vizsgálat azonban olyan eltéréseket tüntet fel, a melyek kizárják az azonosítást. Példányaink állandóan kisebbek s ilyen nagyság mellett is erősebben díszítettek, mint a Ps. Hagenowi D UNK . sp. Az utóbbinak köldökbősége állandóan nagyobb — D UNKER ábráján mérve 42% —» a mit példányaink egyikénél sem észlelhetünk, mivel ezeknek köldökbó'sége 30—33% között ingadozik, de a 37%-ot felül nem haladja. A kanyarulatalakban szintén van eltérés, mert a Ps. Hagenowi D UNK . sp. kanyarulatai elliptikusak, a külső oldal felé keskenyedők, 1 míg példányainknál a kanyarulat alakja 1 Az Amm. Hagenowi kanyarulatalakját DUNKER két egymástól eltérő ábrában adja. Leírásában azonban azt írja «... Zeigen meistens einen dem Elliptischen genäherten Durchschnitt, doch sind die Seiten desselben zuweilen ziemlich flach und laufen nach dem schmalen gerundeten Rücken schräg zu . . .» a) b) c) 9. ábra. Psiloceras nov. sp. ind. (Term, nagys.) (BÖCKH J. «Aegoc. cfr. Hagenowi-»-jának eredeti példányai III. tábla 8—10. ábrája után).
