A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei

32 A déli Ba kony jura rétegei. rendszertelenül vannak elhelyezve. A változó dűlési viszonyok rendszerét keresve azonban megtaláljuk azt két egymásra közel merőlegesen álló tengely alakjában. Ez a két tengely adja a diszlokácziók irányát, a melyekre a település mai alakja visszavezetendő. A főirány közel N—S-i, a másik pedig reá merőleges E—W-i. Az N—S irányú diszlokácziók az úrkúti szelvényben (Ohutától—Ujhutáig) legszebben tükröződnek vissza, az E—W irányú diszlokácziók pedig a Csalányosvölgytől Úrkútig terjedő szakaszon észlelhetők. 5. ábra. Az úrkuti jurarétegek szelvénye Ujhutától (Sátánárok) Óhutáig. 1 : 25,000. 1. Dachstein-typusú mészkő. 2. Tüzköves rhynchonellás fácziesz. 3. Vörös brachiopodás mészkő. 4. Vörös czefalopodás mészkő. 5. Mangántartalmú radioláriás tűzkő. 6. Kovasavas márga. 7. Alsókréta mészkő. 8. Nummuliteszes mészkő. 9. Lösz. Az úrkúti szelvény két vetődéssel elválasztott antiklinálist ad (5. ábra). Az újhutai Sátánárokban a liász második szintje 18

h 25°-os dülést mutat; fölötte konkordánsan települ az alsó krétakorú mészkő. Mintegy 500 m.-re K. felé az úrkúti templomtól egyenesen S-re az út mellett kis foltban megvan a felső liászmárga és a kréta bizonytalan 8

h dőlésben. Ugyanebben a vonalban kissé S-re a rhynchonellás tüzköves alsó liász; és a czefalopodás középső liászkorú rétegek 18

h 40° alatt hajoló rétegeket mutatnak, nyilvánvaló tehát, hogy itt N—S irányú vetődésünk van. Ohutánál ismét ellenkező 8

h 40° alatt hajoló rétegekkel megkapjuk a rhynchonellás tűzköveket, a középső és felső liászt s a krétát. Ennek az utóbbi antiklinálisnak magvát a liász legmélyebb szintje teszi, a mely kis foltban bukkanik itt ki, de rétegzettséget nem mutat. 6. ábra. A liász legmélyebb szintjének települése a Dobkereki hegy és Ihartű között. 1 : 25,000. A szelvény további folytatása E. felé már nem ilyen világos. Itt ugyanis a települési viszonyok nem észlelhetők; minden valószínűség a mellett szól azonban, hogy a Tűzkőhegy rhynchonellás tűzkőrétegei, valamint a legmélyebb mészkövek is ellenkező irányban, tehát W. felé dűlnek. Ezt igazolja némileg az a körülmény, hogy a nem sokkal távolabb E-re eső Dobkereki hegy és Ihartű között a liász legalsó szintje lapos teknőt alkot, a mely az Ihartűn átfordul és keskeny boltozatot adva szintén W. felé dűl.